Vannak hendikeppel, netalán mesterségesen kreált hátránnyal küzdő gyermekek, akik a szülő fennhatósága alatt nem tudják érvényesíteni álmaikat, helyette készen kapott mintákat kell követniük, vagy rosszabb esetben a család szociális helyzete nem teszi lehetővé a gyermek álmainak megvalósulását. Ezek a gyermekek, ha álmaikat nem adják fel – később a maguk erejéből is képessé válhatnak a teljes önmegvalósításra, akár pályaelhagyás, pályamódosítás árán is. 

Az önmegvalósítás az a tendencia, amikor a személy nem fogadja el a környezet korlátait, cselekvéseiben önállóságra, autonómiára törekszik.

A gyermek kézírása uszkve 14-15 évesen tükrözi azt az egyedülálló személyiséget, amely többé-kevésbé már megállapodottnak tekintheő,  de tükrözi azokat a  lehetőségeket is, amelyre predesztinálják különleges adottságai. Kézírása ekkor éri el azt a minőségi szintet, amikor nagy biztonsággal lehet következtetni képességeire, fel lehet tárni pályaalkalmassági mutatóit, egyéb-, esetleg nem pályaorientációs képességeit, jegyeit is. 

Nagyjából ebben az időszakban körvonalazódnak a gyermekben reális, vagy idealista elgondolásai a jövőre nézve. Vannak gyermekeink között későn érő típusúak, olyanok akik még nem szeretnének felnőni – az ő számukra talán átmeneti megoldásokra kell törekedni, melynek révén  semmiképpen nem szakad meg napi kapcsolatuk a tanulással. 

Hogyan jelenik meg a kézírásban a hendikeppel élő, és az autonóm gyermek/felnőtt személyisége, karaktere? 

Elsőként nézzünk meg egy autonóm, önérvényesítő gyermekírást, majd ugyanennek a gyermeknek egy felnőttkori írását, amely hűen tükrözi a személyiség fejlődését, ugyanakkor azt a különleges karaktert, aki mintegy lerázza magáról a környezeti korlátokat.

Az első kézírás ( 1-3 minta) 12-13 éves korban keletkezett, amikor már tettenérhető a gondolatok közötti összetartó erő, a laza, rugalmas vonalvezetések, az önmagát korlátok közé csak nehezen beszorító karakter. Az írás dinamikája gyors, a betűképzéseknek sokféle változata figyelhető meg, az ékezetek magassága, nagysága is változatos, a margókat csak nehezen tudja betartani : kevés a hely számára… Váltakozó tendenciát mutatnak a betűk dőlésének irányai is. Az írás nyomatéka közepes – nem túl erős, de nem is laza. Globálisan középzóna domináns. 

Mindezekből azt a következtetést lehet levonni, hogy az írás alkotója vidám, jókedvű gyermek, aki jelen pillanatban jól érzi magát a világban, önmagát értékesnek, jó képességűnek tartja, de például a tanuláson kívül, – amit egyelőre csak egy szükséges rossznak tekint – nagyon sokrétű az érdeklődése. Önértékelése helyénvaló, hiszen korának megfelelő, vagy azon is túlmutató lelki, mentális rugalmassága sokféle tehetséget sejtet. Kreatív, mozgékony fizikailag is, de az elméje sem pihen. Gondolkodó, eszes.

A felnőttkori kézírás mindazt a pozitív fejlődést tükrözi, amit a gyermekkori én előrevetített, megelőlegzett. A kézírás egy kiforrott személyiségképet mutat, egy olyan karaktert, amelyben együtt érzékelhető az értelem és érzelem, egyensúly az én, és a világ között. Az írás összképe kellemes benyomást nyújt, kiváló esztétikai és formaérzékről tanúskodik. Dinamikájában gyors, vonalvezetése gördülékeny,- magától értetődő. A gondolatokra figyel, nem a formára. Reálisan értékel, érdeklődése sokrétűsége megmaradt, illetve az évek múlásával fontos teendőire, hobbijaira fókuszálódott. Személyisége szinte teljes harmóniát tükröz. 

A második személy kézírását ( 4-5 minta) is két időszakban vizsgáltam: 12-13 éves korban alkotott minta alapján, majd egy hosszabb terjedelmű felnőttkori kézírást elemezve.

A  kézírás egy olyan gyermektől származik, akinek családi háttere megengedhetné, tolerálhatná, anyagilag is támogathatná a gyermek álmait, vágyait, ám szeretnék őt a család tradícionálisan öröklődő mesterségében tudni a folytonosság miatt. A gyermek hobbiból rajzolni tanul, ami  magával ragadja, emiatt a képzőművészet felé szeretne tanulmányaival is orientálódni, ám szülei jogi pályára szánják, ezért ennek megfelelően el kell végeznie a jogi egyetemet, hogy a családi mintát követve ügyvéd lehessen belőle.

Nézzük meg az ébredező akaratot a gyermek kézírását vizsgálva, melynek során nyomon követhető az is, hogyan történik meg annak letörése, majd a gyermeki egó behódolása. Az első kézírásban megmutatkozó bizalom, szeretet, a józan önértékelés, a játékos, művészien képzett betűfolyamok jelzik a nem mindennapi, sokoldalú tehetséget. A második kézírásban megmutatkozó középbetűk kisebbedése, az írásnyomaték gyengülése, az ékezetek kihagyása, a margók, szóközök nagyobbodása, mind-mind azt láttatják, hogy a személyiség olyan nyomásnak van kitéve, amely az egészséges ego működésének hiányára, az életerő gyengülésére enged következtetni, de előrevetíthet akár fizikai, vagy pszichés betegségeket is.

Esetünkben a külső irányítottság nyomta rá negatív hatásait a kézírásra, amit a gyermek később beletörődéssel, toleranciával tudomásul vett. Művészi ambícióit feladva, hosszú, időigényes tanulmányokba fogott. Életpályája bár nem úgy alakult, ahogyan elképzelte, öntörvényűsége, művészi attitűdjei mégis maradandó egyéni arculattal gazdagították pályáját a jogi életben.

Kérdés mennyire szolgálják az egyén boldogságát autonóm törekvései, vagy csupán a boldogulásra kell-e törekedni?