Deviancia címszó alatt – a társadalmi normáktól eltérő, túlzó, idegen, megütközést keltő, de ideig-óráig elfedhető, takargatható, látens agresszív indulatok, viselkedések, megnyilvánulások összességét is érthetjük. 

Kiváltó oka lehet egy vélt, vagy akár valós sértettség, amit szándékosságnak, előre megfontoltságnak, bántásnak érezhet az érintett, ami elindíthat egy olyan durva, kommunikációs, vagy tettleges folyamatot részéről, amely a társas, interaktív kapcsolatok megromlását, végét is jelentheti.  

Miért viselkedik így az ember? 

Erre igen sok, szerteágazó magyarázat lehetséges, de az egészséges lelkületű ember bizonyos, számára stresszes helyzetekben is uralni képes viselkedését, nem lépi túl az emberi méltóság határait, nem akar másokat megalázni,  degradálni, vagyis ura cselekedeteinek. 

A labilis önértékelésű, tetteiben impulzív, kiszámíthatatlan egyén minden bizonnyal  az interaktív kapcsolataiban is impulzív, szeszélyes, önmagának nem tud határokat felállítani, szinte törvényen kívülállónak érzi magát. Viselkedési normája teljes mértékben pillanatnyi, sok esetben felspanolt hangulatától függ. A háttérben évekre, sok esetben évtizedekre visszanyúló önpusztító alkohol és  drogfüggőség okozhat ehhez hasonló devianciákat, de előfordulhatnak idegrendszeri, vagy egyéb jellegű megbetegedések is.

Hogyan mutatkoznak meg  ezek a szélsőséges attitűdök az írásban?

Egyik legfeltűnőbb motívum a korrigálás- javítgatások, áthúzások – de ugyanilyen feltűnően megmutatkozik az írásban az egyenlőtlenül eloszlott dinamika: a mondaton, vagy az egész írásképen belül az írás nyomatéka, dőlésszöge szangvinikusan eltérő. Kézírásuk általában regresszív, infantilis, s bár  személyes beszélgetések alkalmával akár pozitív személyiségűnek is tűnhetnek, olykor kreatív, alkotó periódusaik lehetnek, de labilis lelki attitűdjeik miatt könnyen ingerelhetőek. Egyéb szembetűnő jelek pl. a betűk szögesedése, vagy bizonyos szövegkörnyezeten belüli  cikornyázottság, túldíszítettség, a betűk megvastagodása. 

Ezek a jellemzők azonban nem emelhetők ki az írásképből, mert teljeskörű, globális írásvizsgálat szükséges egy analízis felállításához, valamint több, egymástól eltérő időpontban készült kézírásanyag. Ezen túlmenően nem árt, ha folyamatosan képezzük magunkat a lelki hátteret megvilágító pszichés összefüggések terén. Egy írásanalízis készítésével segíthetünk, de sokat árthatunk is, főképp ha kéretlenül avatkozunk be mások életébe. A grafológusi etikai szabályok ugyanolyan szigorúak, mintha egy pszichiáter vizsgálná az embert, ezért belátható, és elvárható a messzemenő, és következetes tapintat a grafológus reszéről.