Valamikor mi is így ültünk a kupac tetején – nosztalgiázott egy idősebb hölgy október 6-án a Közösségi és Tájház udvarán, ahol egyszer csak a fosztásra váró kukorica közepébe huppant egy „megfáradt” kisfiú. A mosolygós múltidézés is igazolja, hogy még számosan élnek Környén, akik jól emlékeznek az egykori tengerihántásra, azaz kukoricafosztásra. Annak idején a házaknál a betakarítás után összegyűlt kukoricacsöveket a szomszédok, rokonok egymást kisegítve, közös munkával tisztították meg a levelektől. A közösen végzett munka – hasonlóan a tollfosztáshoz – jó alkalmat teremtett a beszélgetésre, dalolásra, játékos évődésre.

Ezt a hagyományt elevenítette fel második alkalommal a Német Nemzetiségi Önkormányzat Környe, s a hívó szóra ezúttal is szép számmal érkeztek gyerekek, fiatalok, felnőttek, bár a kisebbeknek időnként meggyűlt a bajuk a fosztással. Nézd csak, tekerd meg, úgy könnyebb letépni – mutatták ilyenkor az idősebbek, akik rutinos mozdulatokkal fosztották a kukoricát.

A program résztvevői tehát előbb az udvaron szorgoskodtak, sorra bontották le a kukoricacsövekről a csuhét, ügyelve, hogy a levelek egészben maradjanak, s külön válogatva a szebbeket, hiszen később azokból készültek virágok. Merthogy a kukoricafosztás egykoron nem csupán gazdasági tennivaló volt, a szűkös időkben a csuhéból készítettek dísztárgyakat, játékokat, s szerencsére ez a hagyomány sem veszett mára a feledés homályába.

Benn az asztalokon pálcikák, ollók, edényekben langyos víz sorakozott, s egy vázában azok a csuhévirágok, melyeket korábban egy kézműves képzés keretében készített Hadverő Katinka, a Művelődési Ház munkatársa. Az akkor megszerzett tudását most nemcsak, hogy hasznosíthatta, de át is adhatta a gyerekeknek, felnőtteknek, akik igyekeztek ellesni a mozdulatokat, „trükköket”, hogy ők is hasonló rózsát, borzas mákvirágot varázsolhassanak a csuhéból, de olyan is akadt, aki a saját gondolatai, fantáziája mentén alkotott.

A gyerekek, felnőttek láthatóan a második kukoricafosztáson is remekül érezték magukat, amiben a hagyományőrzés mellett nyilván „főszerepet játszott” az anyuval, apuval, nagyszülőkkel közösen elöltött idő, a közös alkotás öröme is.

A Német Nemzetiségi Önkormányzat részéről Tirhold Kármen elnök ezúton fejezi ki köszönetét Szemeti Csaba részére a felajánlott kukoricáért, Hadverő Katinkának a kitartó kézműves „oktatásért”, a jelenlévőknek pedig a lelkes és kreatív részvételért.