Az emberek nagy százaléka hajlamos arra, hogy azt gondolja, „az ő igaza az igaz”, és szereti skatulyába helyezni a többieket. Felcímkézünk másokat, mintha termékek lennének, mert úgy hisszük, csak a mi világunk normális, és ami attól eltér, azt képtelenek vagyunk elfogadni. Hogy mindez honnan ered, arra sok válasz létezhet, én inkább megoldást kínálok.

A legtöbb bosszúságunk abból fakad, hogy nem tudunk elfogadni másokat. Vakon hiszünk és kitartunk saját véleményünk mellett, anélkül, hogy megvizsgálnánk, hogy az adott személy miért cselekszik úgy, ahogy. Ebből fakadhatnak generációs problémák, illetve komoly ellentétek.

Nem vagyunk egyformák, épp ezért, hogy fejlődhessünk, hogy gazdagodhassunk mások által, ki kell tágítanunk a látómezőnket, és be kell engednünk minden impressziót, melyeket ítélkezés nélkül, más szemszögből vizsgálunk meg. A lehető legtöbb irányból tekintsünk rá, fejtsük meg, hogy mi az illető indítéka, miért áll másképp a világhoz.

A legegyszerűbb válasz az, hogy mindannyian máshonnan jövünk. Különböző gyermekkorral, neveléssel, példákkal és tapasztalattal rendelkezünk, éppen ezért reagálunk másként az életre. Nem szabad elutasítóan, betonfalként viselkednünk, amikor valami új vagy ismeretlen, esetleg számunkra értelmezhetetlen dologgal találjuk szemben magunkat. Igenis, meg kell erőszakolnunk önmagunkat, vennünk kell a fáradságot, hogy megérthessük a másik embert. Sokunknak kellett különböző traumákat átvészelnie, és ezért ezeknek a terhét cipeljük. Vannak, akik még soha nem találkoztak egy-egy élethelyzettel, így csak nagy szemekkel bámulnak, mint a csecsemő, és nem tudnak a társadalom által elfogadott viselkedésmintával válaszolni az adott szituációra. Ebből kifolyólag pontosan úgy cselekszenek, ahogy szerintük helyes.

Nyissuk ki a skatulyáinkat is, hiszen azért, mert valaki drága autóban ül, még nem feltétlenül boldog. Arról sem lehet fogalmunk, hogy miként került oda. Nem vezet mindig egyenes, felcímkézett út a luxusig.

Nagyanyáink is ránk süthetik “a mai fiatalok”-bélyeget, és azt is gyakran hallhatjuk tőlük, hogy “bezzeg a mi időnkben”, de nekik is meg kell érteniük, hogy az a kor egészen más volt. És ez visszafelé is pontosan így igaz.

Az emberek hibázhatnak, hibáikból pedig tanulhatnak, így ha valaki bocsánatot kér tőlünk, ne zavarjuk el, tegyük félre a sértettségünket, máskülönben saját magunkat gátoljuk meg a további fejlődésben. Ami pedig a legfontosabb, szavazd meg a bizalmat minden embernek, de véletlenül se higgy el mindent, amit kiejt a száján, hiszen messziről jött ember azt mond, amit akar. Legfőképpen pedig azért mondja, hogy érdekesnek és szerethetőnek tűnjön, mert nincs elég önbizalma ahhoz, hogy felvállalja saját magát. Mielőtt bármit elhinnél, vagy fenntartások nélkül elfogadnál, kérdezz. Kapargasd meg egy kicsit a felszínt és less be alá, hiszen minden ember egyedi és megismételhetetlen, és ha szemellenzős lóként vágtatsz, nem találkozol csodákkal, nem fejlődsz, és nem tanulsz. Engedd meg magadnak azt a luxust, hogy nyitsz a világra, mert így az állandó zsörtölődés is tovalibben. Senkinek nincs szüksége negatív, lélekromboló érzésekre, gondolatokra.

Engedd át magadon a világot, és tartsd meg belőle azt, ami boldoggá tesz.

Kiemelt kép: pixabay.com

Kapcsolódó cikkek:

Lélekgyomlálás – Viszlát, Lustaság!
Lélekgyomlálás – Viszlát, Önsajnálat!
Lélekgyomlálás – Viszlát, Önutálat!
Lélekgyomlálás – Viszlát, Harag, Gyűlölet!
Lélekgyomlálás – Viszlát, Irigység!