A Nílustól nyugatra fekvő Meroé az ókori Afrika egyik leghatalmasabb királyságának volt a központja. Az ország a különböző kultúrák találkozási pontján helyezkedett el. Meroé a mai Szudán területén található. Kartúmból vonattal, vagy busszal lehet Sendibe utazni, innen az utat taxival, vagy busszal tehetjük meg. MagaMeroé a  Kábusíja nevű kisváros közelében van. A görög történetíró Hérodotosz a Kr. e. IV: században említi Etiópiát, az Egyiptomtól délre eső területe. Az ókori Etiópia nem azonos a mai Etiópiával, hanem a maiSzudánt jelöli. Hérodotosz leírása említést tesz egy szent helyről, mely a Nap asztala nevet viseli. Meroékirályának hivatalnokai minden éjjel főtt húst hordtak az asztalra, amiből mindenki ehetett. Meroé volt a székhelye az azonos nevű birodalomnak, mely a Kr. e. IV. és Kr. u. III. század között nagy jelentőségre tett szert a Nílus partvidéke mentén. A királyság Egyiptommal szoros kapcsolatot ápolt, mely a kultúrájára erős befolyást gyakorolt. A város központjában tárták fel az úgynevezett Nap-templomot. Arra, hogy a Nap volt a legszentebb égitest, a kiásott, Napot ábrázoló kőtömb is utal. A templom domborművei a győztes harcoknak, hódításoknak állítanak emléket. Meroé módszeres feltárása a XX. század elején kezdődött. Síremlékeket, szakrális építményeket, kerámiákat, drágaköveket, finom ötvösmunkákat hoztak az ásatások a felszínre. A tárgyi leletek mellett megoldatlan problémák is felmerültek. Nem maradt nyom az itt élő nép nyelvéről, így valódi kilétüket csak feltételezések vannak. Egyes vélemények szerint a területet korábban az egyiptomiak uralták, sokszor ide menekültek az idegen hódítók, például a délről származó kusiták elől. Erre utal a számtalan egyiptomi hatás, például az Ápisz, Amon és Ízisz templomok. Az épületek formája is ezt a feltevést bizonyítja: vastag, ék alakban végződő falak, kétdimenziós, frontális szobrokkal. A királyokat, királynőket piramisba temették, melyeket faragott mészkövekkel és téglákkal borítottak. Az ókori etiópok számos egyiptomi istent imádtak, de a sajátjukat is tisztelték: Apedemakot, a háború és a termékenység istenét.  Az egyiptomiak mellet azonban más népek kultúrája is nyomot hagyott Meroén. Közel-keleti, talán perzsa nyomok mellett a római fürdők másai is megfigyelhetőek. Meroé lakói tehát átvették a különböző hódító népek kultúráját. Az ábrázolásokon gyakran szerepelnek oroszlánok és elefántok. Ezeknek az állatoknak valószínűleg kiemelt szerepük lehetett. A bronzot, üveget, ezüstöt külföldről hozatták, vasérclelőhelyben azonban bőséggel rendelkeztek. Valószínűleg ennek köszönhette gazdagságát Meroé, lakóiról azonban a mai napig keveset tudunk.