Drága Barátaim, Polgártársaim!

Ma Pünkösd Hétfő van, azon tépelődtem, vajon mi lenne méltó, AKTUÁLIS, de csak nem akart eszembe jutni semmi rendkívüli. Lassan itt kiderül, hogy nem feltétlen olyat kell együnk, aminek a megfejtése napokba kerül, meg aztán nagyon menő, miközben azt sem tudjuk, miből is van, de nagyon elmondani, hogy „hű, meg hú, itt, meg ott ettem, ezt, meg azt, igaz, fogalmam nem volt, mi is az”.

Így aztán egy igazi, szezonális levesünk lesz a sztár, legalábbis nagyon remélem, hiszen várhatóan sok százunkban éled fel gyermek-süldőkorunk legszebb nyara. Sokszor vittem magammal útra drága Béluskámat, mikor még utaztam, hiszen amúgy sem volt kis élmény a vele töltött idő, de az úton, hát ott aztán még jobban kitett magáért. Egy ízben Velencébe szólított a kötelesség, hát kapva kaptunk az alkalmon, természetesen jött velem, de ezúttal Évikét is hozta. Csoportért mentem üres kocsival, hát, naná, hogy elfértek nálam. Be is rendeltem gazdagon söröket, üdítőt, jó pálinkát, hátha a visszaút rentábilis lesz. Már induláskor elfogyott egy üveg Fütyülős néhány sörrel leöblítve, aztán én csak szájtátva, néha könnyekkel figyeltem a műsort. Mert olyan volt, hogy azt el sem hiszitek! Számtalanul vesztek össze, Évike néha nagy nyomatékot adva az igazának bizony oda-odapaskolt.

– Csak azért nem bántom, mert egy autó ára van a szájában- Mondta drága Bélám, aztán csak folytatódott a nagy utazás, megfejelve újabb két üveg benzinnel.

Másnap reggel, érkezés előtt egy órával valahogy kikászálódott a fülkéjéből a csapat, Béla belenézett a tükörbe.

– Évike, nekem busó álarcot vegyél, ha leszálltunk, nem akarom megbotránkoztatni a japán turistákat ilyen fejjel.

Aztán leszálltunk, de már az első lépéseknél összevesztek valamin, Évike pedig akkorát bombázott a Béla fejébe, csak úgy döngött.

A japán turisták a sétáló utcában csak pillogtak, de nem volt vége.

– Vedd ki a fogsorod, a ..rva anyádat!

Erre lássatok csodát, szerelme kikapta a “Zsigulit” érő fogsort, aztán tüzelő állásba helyezkedett.

– Gyere a ..rva anyádat!

Ekkor már az amerikai turisták is körbe állták őket, a japánok pedig kővé meredve nézték, vajon mi fog történni. Persze semmi nem történt, én lefeküdtem a földre, Évike visszahelyezte a dolgokat a helyére, a japánok pedig azt hitték, filmforgatás van, aztán meg is tapsolták a produkciót, de a mértéktartó, hajlongó szigetlakók ábrázatát, míg élek nem felejtem. Éva remekül értette ezt az ételt, bár később nem nagyon volt beengedve a konyhába. Akkor még nem született meg szerelmük gyümölcse Dominika, egy tízemeletesben béreltek lakást, ott lógtam velük számtalanszor. Mikor szezonja volt, hetente többször feljártam a mesés zöldborsó levesére, aztán télen a kocsonyájáért, paradicsom szószáért, …egyebekért Ezúttal azonban nem erről lesz szó, hanem a rég elfeledett, ám mesteri, sőt felséges, szintén a menzák, kifőzdék nagy-nagy kedvence, a Zöldborsó Leves egyik változata kerül ma az asztalra, a

BECSINÁLT LEVES, ÉVIKÉTŐL, MARCSI ÉTELÍZESÍTŐJÉVEL

PTV Fotó: Bán Csaba

Bizony barátaim, mikor szezonja van ennek a csodás zöldségnek, akkor hajdanán főztük azt többször, de, néha, ahogy drága Mamám is, főleg mikor vágott csirkét, akkor volt ez a menü. Éva is remekül értette a csirkeaprólékkal gazdagított becsinált levest, de ezúttal az én változatom szerényebb alkatrészéből készült a csirkének. Imádom a csirke szárnyát, főleg rántva, de gyerekkoromban, amikor a Mama közé tette a májat, majd úgy rántotta ki, hát az fejedelmi volt. A szárny vége akkor is valahogy a macska martalékává vált, mert az valahogy,…szóval nem volt kedvenc. 

PTV Fotó: Bán Csaba

Ma is úgy rántom, hogy a csut.aszt, mert én így hívom, azt levágom, de eldobni nincs szívem, így hát a mélyhűtőben landol. Mivel ételt, alapanyagot ki nem szeretek dobni, hát megvárom, hogy összejöjjön a zsákmányból egy nagyobb dózis, hát ebből kreáltam a mai levest.

Olaj vaj keverékén megpirítom a szárny végeket, Ti is így kezdjétek, ha gazdagabb a hozzávaló, jó erős tűzön! Eközben két szál sárga-fehér répát megtisztítok, apró karikára vágom, a zöldborsót megtisztítom, vagy előveszem a hűtőből, olyan 30-40 dekát. Aztán egy közepesebb vöröshagymát, 3-4 gerezd fokhagymát apróra vágok, majd a a megpirított anyagra dobom. Jól megkeverem, majd már megy is rá a zöldség. Megsózom, kevés törött borssal megszórom, közepes tűzön olyan negyed órát párolom. 

PTV Fotó: Bán Csaba

A zöldségeknek kell annyi saját leve legyen, hogy abban párolódjon. Aztán a nagy durranás Barátaim, a ételízesítő!!!! De nem ám az, amit árulnak, a V…ta, hanem drága Marcsink házi készítésű ételízesítője. Mert Ő nagyon érti  a csíziót. Vendégségben jártam nála, természetesen főztem. Kérdeztem, hol vannak a fűszerek.

Erre Ő:

– Ott van a V…ta szemben, a többi mellette.

Mire én:

Azt a sz.rt dobjuk ki, én olyat nem használok.

Mire Ő:

– Hohó, az nem úgy van ám, mert azt én saját magam készítettem!

Azt istenadta jóasszony bizony elmondta, hogy kinézte mi is kell hozzá, megvett mindent, répát, sáfrányt, zellert, karalábét, petrezselymet, egyebet, a cserépkályhán megszárította, kávédarálón ledarálta, tengeri sóval keverte. Na, barátaim, hát ez ám a vitézség, ez ám a döfi, próbáljátok ki, Isten áldja azt a jóasszonyt ott Bocskaikerten! Ebből kaptam én egy kis ízelítőt, ígéretéhez híven.

Mert „vitézek, van-e szebb dolog az végeknél?”…

Aztán egynegyed óra múltán megszórom egy kanálnyi liszttel, vagyis bestaubolom. majd egy kicsit összepirítom, meghintem piros fűszerpaprikával, majd felhúzom vízzel. Egy jó nagy csokor petrezselyem zöldje jó apóra vágva, az még elengedhetetlen. Éppen megforr, tovább nem nagyon főzöm, persze, ha gazdagabb, nem ilyen sóher, akkor még tíz-tizenöt percet főhet. 

PTV Fotó: Bán Csaba

Sűrűbbnek kell lennie, mint a sima levesnek, szoktak még egy kis nokedlit is tenni bele. Csak annyit, amennyi lisztet egy tojás felvesz, kicsit nokedlis tészta, aztán azt beleszaggatni. Csodás, nyári, nyár eleji kaja, de a sertéshúsos változata is bitang ám, igazi menzás sztár olt az is, akár egytálételként is, mert bizony ott nem sajnálták belőle a lisztet. Hála hát Béluskámnak, Évunak, Marcsinak mindenkori munkásságukért. 

Aztán, hogy mi is az AKTUÁLIS, hát arról legközelebb, de ígérem, élvezni fogjátok.