Drága Embertársaim, a határon innen is és túl is!

Mikor kifundáltam, hogy erről a MAGYAR ételről írok, valami olyan melegség fogott el, mint amikor a Húslevesről írtam, szinte egész estét betöltően. Hiszen bennem is, aztán bizonyára sokatokban is olyan emlékek szakadnak föl, amit nem lehet nem elmondani, de, ha nem is mondjuk el, hát végigpörög a film, előtódul az a rengeteg emlék. Eredeztetik ezt innen, onnan, amonnan, de a véleményem az, kevés olyan ételünk van, ami ennél magyarosabb.  Rajtam, ha múlhatna, hát csillagot kapna, olyat, milyet csak a legnagyobbak, még akkor is, ha azt vendéglő, vagy szakács kaphatja.

Ezúttal egy olyan ételről írok, amiről nehezen hinném a mi kis hazánkban, hogy ezt a királyi ételt ne ismerné, ne evett volna. Olyan ételről Barátaim, amitől bogrács nem maradhat szárazon, ami valaha minden vendéglő alapétele közé tartozott, ami nélkül napjainkban nincs kerti parti, baráti összejövetel, bármilyen nagy összeröffenés, ahol ez nem szerepel. Nekem különös kapcsolatom van ezzel a csodás étellel. Így, ilyen formában nem is ismertem, mindössze 10-12 éves lehettem, mikor találkoztam vele először. Különös, de az oly sokat emlegetett gyermekkoromban drága Mamikám soha ilyet nem főzött. Ő a sült paprikát nevezte ennek, amit természetesen jó disznózsírban sütött meg vöröshagymával szép barnára, aztán igazi házi tojást, olyan kikerics sárgát a nyakába. Hozzá friss paradicsom, paprika a kertből, amit előtte szedett le, amin gyöngyözött a hajnali harmat. Puha, meleg kenyér hozzá, aztán nem is kellett már csak 2 óra felé enni mikor újra megéheztünk. Szegény Apám imádta, mikor szezonja volt, akkor képes volt mindennap főzni egy hatalmas adagot. Emlékszem, a Fény-utcai piacon egyszer nyáron olyan akció volt, mikor a paradicsomot, paprikát egységesen 50 fillérért árulták. Kígyózó sorokban vitték az emberek tíz kiló számra eltenni télire, hiszen akkor még nem lehetett kapni ezeket a csodás konyhakerti  zöldségeket, csak a szezonban. Hetekig ettük mi is, már az őrület határán voltam. Szinte mindennap, hol üresen, hol virslivel, szafaládéval, hol isteni füstölt kolbásszal, hol tojással.  Volt olyan is, hogy oldalast sütött, aztán azt is belekeverte.  A tojásos változat tetszett nekem azt jóízűen ettem, mert ami tojással kezdődik, vagy fejeződik be, az bárhol, bármikor jöhet. Voltak is olyan csalánkiütéseim, hogy el is tiltottak aztán egy darabig minden tej- tejterméktől, fehérjétől. Aztán egyszer  csak varázsütésre megváltozott az ízlésem, és ma már az egyik kedvencem a … Régen minden vendéglőben készült miként húsleves is legalább kétféle, vagy pörkölt nélkül, – az is vagy háromféle – nélküle elképzelhetetlen volt egy vendéglő étlapja. Sasi barátomnál pedig anno a Kikeletben minden nap készítettek, nem keveset, ami aztán el is fogyott, holott havonta egy mázsa libamájat adtak el. Higgyétek meg, hiszen én szállítottam neki! Akkor hát hulljék le a lepel, jöjjön, aminek jönnie kell! Jöjjön az a mesés, csodás, briliáns, frenetikus, fölséges, néha mindent űberelő, semmihez sem fogható, semmivel össze nem téveszthető LECSÓ, vagyis

APÁM LECSÓJA FÜSTÖT KOLBÁSSZAL

PTV Fotó: Bán Csaba

Igazán nem ez még a szezonja, hiszen a szabad földön termesztettnél csodásabb ízű paradicsom, zöldpaprika, vagyis TV paprika a világon sehol nincs. A piacon azonban olyan illatorgia van ezektől, hogy emberi torok nem maradhat szárazon. Bejártam a fél világot, de ilyen ízekkel sehol, de sehol nem találkoztam. Hát még az a paradicsom az igazi, felülmúlhatatlan, ami szüret környékén, a szőlőtőkék közt érik. Az én verziómban 1 kg paprikához olyan fél kilónyi paradicsom dukál, füstölt szalonna, legalább három nagy fej vöröshagyma, aztán a jó kolbász. 

PTV Fotó: Bán Csaba

Azzal indítok, hogy a szalonnát apróra vágom, majd bele a felforrósított edénybe. Ezt ne serpenyőbe csináljátok, hanem valamilyen magasabb falú edénybe, hiszen lesz gazdagon leve, majd szaftja! Tehát, a szalonna hadd piruljon, majd vékony karikára vágok egy pár jó füstölt kolbászt, amit a hájától megszabadítottam. Tudjátok? Előtte meleg víz alá, mert utána szinte egy mozdulattal lejön a héja.Ezt bele a piruló szalonnába, jól megpirítom, kiszedem, félreteszem. A visszamaradt zsiradékba majd mehet bele az apróra vágott vöröshagyma, de éppen szálára is vághatjuk. Folyamatosan kevergetem, jó alaposan megdinsztelem, egy csipet sóval. Közben a paradicsomot megmosom, feldarabolom, már mehet is a piruló alapba, de 2-3 gerezd zúzott fokhagyma kíséretében. Aztán jöhet a jól megmosott zöldpaprika. Én karikára vágom, miután a csutkáját, magházát eltávolítottam. Van erre egy jó módszer: Egyik kézben a paprika, másik kézzel a csutkát megfogom, majd egy erőteljes mozdulattal lefelé tolva fordítok rajta 180 fokot. Így egyben kijön a csumája. A paprika aztán megy az edénybe. Most jól megsózom, meghintem darált pirospaprikával, egy jó nagy evőkanállal, hiszen a nélkül sem élet az élet, aztán egy jó nagy tekerés fekete bors. Óvatosan összekeverem, közepes tűzön KB. 15-20 percig főzöm. Közben már csak az edényt rázogatom, nem keverem.  Akkor a legjobb, mikor a paprikába még harapni lehet, de ne főzzétek túl, mert akkor összeesik!

Aki kedveli, az Bogyiszlói paprikából készíti, de az olyan lehet a magamfajtának, mintha kivégzőosztag elé kéne állnom. Mielőtt elkészülne, hát visszakerülnek a ropogósra sült kolbászkarikák, a szalonna pörccel egyetemben, aztán még öt perc és elkészül. Van, aki egyformán teszi bele a paprikát, paradicsomot, ez ízlés dolga, úgy is mennyei. Lehet bővebb lére hagyni, de lehet kicsit lesütve, vékonyabb szafttal. Bővebb lére, ha hagyjuk, akkor mehet bele akár nokedli, akár rizs, úgy még tartalmasabb, de csak a fantáziánk szabhat határokat. Készíthetjük főző- cserkészkolbásszal, akár szafaládéval, Debrecenivel, akár lángolt kolbásszal. Egyik miatt sem kell pironkodnunk, hiszen jó barátja ennek a zseniális kajának. Jó puha friss, meleg, ropogós hájú fehér kenyér a tunkoláshoz, testes Chardonnay utána néhány pohárkával, és garantáltan nem kell estére magyarázkodnunk, hogy miért nem jött meg az ihlet, talán várhatjuk a Passzát szelet, ahogyan Svájcban. Ott, ahonnan Rózsánk írta, valamikor 1974- ben, miután kiszöktették a szüleihez, hogy ezek csak akkor ..félnek, mikor megjön a Passzát, egy évben egyszer. Na, Barátaim, ugye mi nem várunk arra a fura nevű szélre, nekünk elég, ha a Balatonnál lágyan megérint bennünket az a semmivel össze nem keverhető, drága jó szellőnk. Akár Lecsó után, akár előtte, de lehet helyette is, belecsapunk a lecsóba. Talán nem véletlen az sem, hogy népszerű mondásainkba is beleszőttük. Sőt, hallottam már olyanról is, akit belerángattak a lecsóba, aztán kinek milyen a fantáziája, hát lelke legyen rajta! Persze, a nem kevésbé duhaj, nemi, férfitársaimtól olyat is hallottam már, hogy egy ilyen kaja után jöhet bárki és bármi, hiszen a füvektől, zacskós levestől, az alkohol-szénsavmentes szaroktól nem éreztek olyat még, mint ettől a bitang kajától. Persze ember tervez,…perverz végez, ha netán mégsem sikerülne tisztességesen teljesíteni, helytállni, akkor hát másnap. Hajnalban, az első madárcsicsergésre tuti, miután leengedtünk a víztoronyból a felesleges vizeket. Tisztelegjünk hát Embertársaim ennek a csodás ételünknek, ne engedjük, hogy elvegyék tőlünk azok a szkeptikusok, akik kínjukban már azt sem tudják, egyáltalán egyenek-e még életükben, hiszen lassan ott tartunk, hogy semmit nem eszünk. Persze, akkor várhatjuk a Passzátot, vakarózhatunk, magyarázhatjuk a semmit esténként, ahelyett, hogy vennénk a piacon egy kiló paprikát, fél kiló paradicsomot, egy pár kolbászt, tíz deka füstölt szalonnát. Ez még mindig nem kerül annyiba, mint a Viagra! 

Utána pedig egy cigaretta, persze előtte még egy konyak, aztán tuti, hogy „anyám könnyű álmot ígér”!