Drága Barátaim, Embertársaim!

Mielőtt kifogynék az ötletekből, hát gyorsan nekiduráltam magam, ma egy szerény, (mindig az) levessel, süteménnyel jelentkezem.

Bizony ám barátaim, süteménnyel is, még akkor is, hírhedt vagyok arról, hogy nem sütök. Szégyen ide, szégyen oda, egyszerűen „nem aktuális”.

Szent ígéretet tettem, hogy felfedem, kitől is származik ez a szellemes, éppen bölcs mondás. Hát Barátaim, Laci barátomtól, kenyeres pajtásomtól, aki lassan emberöltő óta átbitangolt az Óperenciás tengeren túlra, oda, ahol papírzacskóból issza a sört, ha éppen az utcán jön rá ez az embertől, istentől elrugaszkodott tett. Oda, hol mindig meleg van, a partot mossa az Óceán, amit pacifikusnak nevezünk. Nyugodt, kimért, mindig találóan szellemes barátom egészen kivételes humorérzékkel, rezzenéstelen arccal beszélt, nagyon éveztem a stílusát. Egy bizonyos pofonjáról pedig,…talán legközelebb! Történt hát akkor, mikor még idehaza vendéglős volt, a Dragonyos étterem tulajdonosa. Régebbi szerelmével újramelegítették a káposztát, aki jó néhány tavasszal volt nála fiatalabb, de csinos, tűztől pattant, akkurátus fehérnép volt az istenadta. Laci maga mellé vette a Vendéglőbe, úgy is járt kelt ott a kis szépség, mintha 100 hektárt bitorolna még pluszban. Egyszer arra járván betértem, barátom éppen a szakácsot teremtette le, Odi pedig durcásan, annál nagyobb undorral törölgette a poharakat.

–          Lacikám, mi a baj, csak nem összezördültetek? – kérdeztem óvatosan.

–          Nem, Csabikám, csak a kisleány az imént osztott ki, hogy én itt nem csinálok semmit, holott az ablakot éppen megpucolhatnám.

–          Erre Te?

–          Hát…, éppen nem volt aktuális!

Akkor hát ma egy csodás, nagyon egyszerű leveske lesz, aztán egy finom, sajtos sós rudacska, már csak azért is, nem maradjunk itt sem ilyen nélkül.

KARFIOLLEVES GÖRÖG JOGHURTTAL, SALÁTAFŰSZEREKKEL

A karfiol, a vadkáposzta termesztett változata, legalább akkora szerelmem, mint sok más konyhakerti csoda. Akkor az igazi, mikor megvastagodott virágai hófehérek, rózsaszerűen, szorosan illeszkednek egymás mellé.

PTV Fotó: Bán Csaba

Esszük főzve, rántva, levesnek, főzeléknek, csőben sütve, lengyelesen, sok-sok étel kiegészítője, igazi C-vitamin bomba. Könnyen megfő, inkább pároljuk, vagy blansírozzuk, miután rózsáira szedtük, jó sós, ízesített, forró vízben. Ezek szerint szétszedtem, sőt a nagy rózsákat egészen apróra, aztán a lobogó, forró vizet megsóztam, majd bele a karfiolt. Öt percig főztem, nem tovább, aztán megszórtam az igazi vaníliával, egy saláta fűszerkeverékkel. Ebben a teljesség igénye nélkül ezek találhatóak: 

Levegőn szárított hagyma, fokhagyma, újhagyma, érdes hagyma, vörös paprika, (Kápia) metélőhagyma.

Ezzel még egy perc forrás, aztán lezártam, hagytam kihűlni. Egy fél doboz csodásan krémes Görög joghurtot egy lehelet liszttel simára kevertem, aztán szépen behabartam vele a levest, majd ezzel újraforraltam. Nem kell, csak annyit, hogy éppen rottyanjon egyet!

PTV Fotó: Bán Csaba

Lehet gazdagabbá tenni egy kis nokedlival, esetleg csipetkével, netán egy kis levestésztával, én ezúttal így, simán ajánlom, könnyű, nyár eleji ismerkedő estére, szóda nélkül, borral, hal zeneszóval.

SAJTOSRÚD LEVELES TÉSZTÁBÓL, KRUMPLIS, ZÖLD FŰSZERES KRÉMSAJTTAL TÖLTVE

Az ötlet onnan eredt, hogy szinte mindig tartok a hűtőmben főtt krumplit. Így sokkal jobban lehet reszelni, szeletelni. Mikor ráakadtam, hát úgy tűnt, hogy másnapra nem biztos, hogy AKTUÁLIS lesz, hát ki ne kelljen dobni, nagy ravaszul lereszeltem.

Sóztam, kissé borsoztam, majd egy tubus (100 gramm), zöldfűszerrel ízesített krémsajtot nyomtam hozzá, ezzel, aztán még a nyomaték kedvéért egy kis petrezselyemmel, snidlinggel jól összedolgoztam. Ez lett a töltelék.

A leveles tésztám hat lapból állt, így úgy vágtam föl, hogy 15x 4 centis darabok jöttek ki belőle. Az egyikre ujjnyi vastag tölteléket halmoztam, aztán felvert tojással a széleket lekentem. Ekkor került rá a teteje, a tojástól megragadva, aztán villával szépen lenyomkodtam a széleket, mintegy lezártam. A töltött rudacskák tetejét szintén lekentem tojással, aztán gazdagon megszórtam reszelt sajttal.

Egy tepsit sütőpapírral béleltem ki, majd elhelyeztem a rudacskákat, egymástól tisztes távolságra.

PTV Fotó. Bán Csaba

180 fokos, előmelegített sütőben, húsz perc alatt mesésen arany barnára sütöttem.

Drága Barátaim!

Isten engem úgy segéljen, hogy maga volt a Paradicsom. Agyon égettem vele a számat, mert kivárni nem tudtam, míg meghűl annyira, hogy ehető legyen, főleg a töltelék. Az a kategória, amit nem addig eszünk, míg jólesik, hanem addig, amíg van. Istenemre mondom!

PTV Fotó. Bán Csaba