Drága Barátaim, Embertársaim!

Megint öregebbek lettünk egy évvel, így aztán az a bizonyos Márton nap is újra eljött. A hagyományok, a szokások minden háznál, szinte minden háztartásban mások, egy azonban biztos, liba, vagy kacsa ilyenkor kerül leginkább az asztalra, főleg a tűzhelyre, a sütőbe. Én sem maradhattam ki ebből a játékból, arról nem is beszélve, mindkét madár ott van a kedvencek listájában, sőt kiemelten ott van. Ez az étel ezúttal ezért is kerül ide, elétek, egyrészt egy kicsit más, másrészt mégis kölke a mi kutyánknak, egy kicsit olaszos, mégis magyaros. Ez hát a

LIBAROZOTTÓ MÁRTONRA BOLDOGNAK, BOLDOGTALANNAK

PTV Fotó: Bán Csaba

Zárójelbe pedig azt tenném, tücsöknek, bogárnak, hiszen lassan összehordtam is tücsköt, bogarat, békát, ezt is amazt is. A mai étel is egy kicsit a helyes, takarékos alapanyag felhasználás miatt érdemel említést, na és hát természetesen a tartalma miatt is. A minap libaaprólékból főztem felejthetetlen húslevest. A húsleves nekem, így öregségemre is, még mindig ünnepi eledel. Legyen az bármiből, bármikor, mindig ünnepi hangulatban főzöm, eszem kínálom. Hiszen nálunk, ez a nemes étel valaha nem hiányozhatott egyetlen vasárnap, ünnepnap az asztalról, de azt gondolom, sokatoknál sem, akár a határon innen, akár túl élitek az életeteket. A húsleves fogalom, olyan, mikor a csecsemő járni, beszélni tanul, mint amikor a szorzótáblát tanuljuk, vagy éppen a kórházba visszük örök gyógy írnek, igazi gyógyszernek adjuk, a kismamáknak, csecsemőjüknek, szeretteinknek. A húslevesbe minimum 10-15 féle hozzávalót teszünk, legyen az szárnyasból, marhából, bármiből. Sokáig, hosszan, lassan főzzük, mert akkor az igazi. Hamarosan erről a csodáról egész oldalt, egész estét betöltően szeretnék írni Nektek, hiszen azt érdemli Ő. Úgyhogy erről majd később!Szóval, ezúttal libaaprólékot vettem a piacon. Jelesül a két szárnya, szíve, zúzája, nyaka, két lába alkotta az egységcsomagot, ami pár deka híján 2 kilóra rúgott. Lemértem a szárnyát, majd 50 centit tett ki, szóval kapitális méretű volt a dolog. Húslevest főztem belőle, de úgy jártam, mint írtam fenn, harmadszorra már nem nagyon kellett, Így aztán gondoltam egyet, és nekiláttam ennek az ételnek. Igazi, olasz, rizottónak való rizst egy jó teáscsészényit használok. Nem kell megmosni, mert szükségünk van a külső, nyákos részére is. Igazi, itthon kisütött libazsírból egy kanállal a serpenyőbe, majd apróra vágok egy jó nagy fej  vöröshagymát. Ne sajnáljuk belőle, legalább akkora legyen, mint egy nagy alma! A zsiradékot felhevítem, bele a hagymát, erős lángon pirítom, majd mehet bele a rizs. A rizottóhoz való rizs egy kicsit kisebb, de pufókabb, mint a normál, bárhol kapható ma már, de az egyszerű rizs is megfelel. Erős tűzön pirítom, aztán már mehet is hozzá mintegy 5-6 kisebb gerezd zúzott fokhagyma.

PTV Fotó: Bán Csaba

Nyakon öntöm egy jó pohár fehér száraz borral, mert az dukál ám hozzá, de olyannal ám, amit magam is szívesen megiszok. Hiszen azt iszom, amit prédikálok is, mikor igazi hittérítőként ajánlom magam, néha erre, néha arra, néha ennek, néha amannak. Amikor a bort elfőtte, néhány pillanat, akkor folyamatosan, egy-egy kicsi evőkanál húslevest adagolok hozzá. Vagyis, erős lángon, folyamatosan kevergetve, a levet hozzáadva kell csinálni. Húslé, keverés, majd mikor elfőtte, akkor újra. Közben sózom, borsozom, majd a mutatvány háromnegyedénél mehet bele a kakukkfű, majoránna, csipetnyi Chili paprika. Addig kell így készíteni, mígnem mártásszerű egyvelegünk nem lesz. Mivel a maradék húsom, zöldségem már főtt, így a húst, belsőségeket vékony csíkokra, a zöldséget apró kockákra vágom. Sárga-fehérrépát, zellert, karalábét, krumplit. Mielőtt a rizottó kész, hozzáadok egy kanálnyi jó vajat, azzal átkeverem. Óvatosan hozzáadom a főtt dolgokat, esetleg még só, és máris kész a RIZOTTÓ. A vajtól szép, selymes, krémes állagot kapunk. Tálalom, majd a korona a tetejére a reszelt Parmezán, hiszen maradhat-e olaszos étel e nélkül a sajt nélkül.

Így készítettem hát a maradékból, praktikusan új, egészen más dimenziójú ételt.

Drága Barátaim!

A tavaly ilyenkor a Balaton-felvidéken múlattam az időt a barátaimmal. Hévízen, Thomas Lieven kocsmájában vacsoráztunk. Mivel Márton nap volt, így hát mindenki libás kaját evett. Ki libacombot, almás dinsztelt káposztával, tepsis krumplival, ki libazúza pörköltet sztrapacskával, ki húslevest maceszgombóccal, én pedig töltött libanyakat dödöllével. Jelző nincs rá, olyan volt! Aztán idén sem maradt el idehaza a megemlékezés, hiszen nemrég liba zúzájából rittyentettem össze egy olyan pörköltet, Otelló mustjával, hogy…de ez már a következő sztori.

Egyetek, igyatok jókat, ne sajnáljátok rá az időt, ki tudja meddig élünk, de amíg élünk, hát .efélünk!