Pakisztán geopolitikai jelentősége a kínai-amerikai szembenállás árnyékában

Jelentőségéhez mérten meglehetősen kevés szó esik Pakisztán geopolitikai helyzetéről Ázsiában, még a szomszédos afganisztáni események tükrében sem szentel a világ elég figyelmet ennek az amerikai és kínai reláció szempontjából rendkívül lényeges országnak. Változékony politikai folyamatok, naprakész katonai és titkosszolgálati fejlesztések, gazdasági és kulturális ambíciók vezérlik ezen ország mindennapjait, nem nagyhatalom, mégis nagyhatalmak jövőjébe van beleszólássa. – Erbsz Adrienn geopolitikai elemző jegyzete

Pakisztán Ázsia egyik legpuskaporosabb térségében helyezkedik el olyan szomszédokkal, mint Afganisztán, Kína, Irán, India. A Közel-Kelet felé kaput nyitó muzulmán ország komoly kihívásokkal kell megküzdjön létrejötte óta, nem könnyű feladat Közép-Ázsia és a Közel-Kelet határának lenni. A harmincharmadik legnagyobb országa a világnak, de lakosságszám alapján az ötödik (2,8%-ka a világ teljes népességének) helyen van, ráadásul Indonézia után itt található a második legnagyobb muszlim népesség. Demográfiáját tekintve, a jövő szempontjából fontos adat, hogy míg az 1960-as években kicsivel több mint 45 millióan éltek az országban, mára közel ötszörösére növekedett a lakosság; 220 millió fölé, s egyelőre további gyarapodás várható. Az országból folyamatos a munkalehetőségek keresése miatti kiáramlás, a legnagyobb pakisztáni diaszpóra a Perzsa-öböl arab országaiban található (közel 5 millió), a második célkontinens pedig Európa, ahol több mint két és fél millió pakisztáni él.

Az ország, amennyire földrajzi és politikai adottságai szerint képes, próbálja széles spektrumú nemzetközi szervezetekben is képviseltetni magát, illetve regionálisan is egyre aktívabb külpolitikát folytat. Tagja az ENSZ-nek, annak a Nemzetközösségnek, mely a korábbi Brit Birodalomtól függetlenedett államokat foglalja magába együttműködés céljából és a Kereskedelmi Világszervezetnek. Ezen felül, azonban más jellegű, vagy célú tömörüléseknek is tagja, mint az Iszlám Konferencia Szervezete, vagy a kínaiak és oroszok égisze alatt működő biztonsági együttműködésnek; a Sanghaji Együttműködési Szervezetnek. Egyre jellemzőbb rá az egyensúlyozó és sok vektorú külpolitika művelése, ám művészi szintre mindezt még nem sikerült kifejlesztenie.

Pakisztán államvallása az iszlám, néhány évtizedes függetlensége is e köré rendeződve jött létre. 1947-ben kiáltották ki függetlenségüket Indiától, s területét elsősorban a muzulmán vallás különítette el a hindu többségű India mai régióitól. A kiválás természetesen nem volt erőszakmentes, véres összecsapások és rengeteg menekült jellemezte az időszakot mindkét oldalon. Két terület ma is vita tárgya India, Kína és Pakisztán közt: a muzulmán többségű Dzsammu és Kasmír. Az ország politikai életét a függetlenség kivívása óta az instabilitás, a korrupció, a katonai és polgári kormányok váltakozása jellemzi, ez pedig számottevően megnehezíti az ország hosszútávú fejlődését. Mindennek ellenére számos prognózis a világ jövőbeli nagyhatalmi várományosaként tartja számon gazdasági, demográfiai és katonai potenciáljai alapján.

Az ázsiai ország újszerű gazdasági lehetőségit az is jól mutatja, hogy a 2020-as vészterhes évig, egészen 2013-tól vizsgálva folytonos, stabil növekedést mutatott. A hosszútávú becslésekkel szemben Pakisztán rövidtávú gazdasági kilátásai a koronavírus berobbanása miatt visszafogottak, a Covid eredményeképpen 2020-ban 0,4%-os negatív növekedési mérlegről számoltak be a gazdasági mutatók, s a helyzet azóta ugyan javult, mégsem sikerült még visszalendíteni az országot a koronavírus előtti fejlődési ütembe. A járvány számtalan negatív hatással járt ebben az országban is; csökkentek a külföldi és belföldi beruházások, a magánfogyasztás is zuhant, megterhelte a gazdaságot a gyenge világkereskedelem és belső piac miatt visszaesett export (2020-ban 7,5%-kal csökkent) és import (-19,3%) is. Megugrott az élelmiszer-infláció, s az energiaárak is súlyosan emelkednek a jelenlegi válság következtében, mindemellett pedig a nemzeti valuta, a pakisztáni rúpia is jelentősen gyengült a dollárral szemben.

A legkritikusabb 2020-as évhez képest nyilván elindult némi javulás, az IMF legfrissebb világgazdasági jelentésének jóslásai szerint az infláció 2021-ben 8,7%-ra, 2022-ben pedig 8%-ra esik vissza. A világjárvány következtében a munkanélküliségi ráta nőtt, illetve a szegénységi küszöb alatt élők száma is, szintén az IMF elemzései alapján a pakisztáni lakosság 40%-ka kerülhet a szegénységi küszöb alá a vírus miatt gyengélkedő gazdaság következtében.

Pakisztán gazdaságának egyik fő pillére hagyományosan – még ha területe legnagyobb része alkalmatlan is rá – a mezőgazdaság, mely a GDP 22%-át teszi ki, s a lakosság több mint egyharmadát foglalkoztatja. A szarvasmarha tenyésztés továbbra is az egyik legfontosabb mezőgazdasági ágazatnak számít, az ország a világ 10 legnagyobb marhahús előállítója közt van. A növénytermesztés is jelentős, főbb kereskedelmi terményei közt vannak a gabonafélék, a gyapot (negyedik legnagyobb termelője a világon), a cukornád, gyümölcsök és zöldségek, illetve a dohány. Ugyan megviselte az ország gazdaságát a világjárvány, a mezőgazdaság mégis képes volt pluszban maradni.

Az ipar is jelentős termelő erővel bír, a GDP 18,3%-át adja, s a lakosság 25,8%-át foglalkoztatja. A legfőbb ágazatok közt találjuk az exportpiacra fókuszáló textilgyártást, a fémfeldolgozást, az olajfinomítást, továbbá a cement- és műtrágyagyártást. Rendkívül kedvező földrajzi fekvésének köszönhetően – az Arab tenger partján – kiváló hozzáférése van a nemzetközi hajózási útvonalakhoz, kikötői egy része állami, másik része külföldi kézben vannak. A szolgáltató szektor a GDP több mint 50%-hoz járul hozzá, ezen belül is jelentős fejlődést mutat az IT szektor. Ezeken felül rendelkezik olyan lényegi természeti erőforrásokkal, mint a kőolaj, a földgáz és a réz.

Az ország bevételeinek nem jelentős részét teszi ki még mindig az export (GDP 29%-ka), melynek fő termékei a textil és a mezőgazdasági termékek. Ahogy politikailag, úgy gazdaságilag is egyensúlyozni próbál a különböző erőterek között, legnagyobb export partnere az Egyesült Államok (18,4%), míg elsődleges importőre Kína (27,3%), kiváló kereskedelmi kapcsolatai vannak a gazdagabb arab országokkal, a szomszédos Afganisztánnal, illetve a nagyobb pakisztáni diaszpórával rendelkező Németországgal és Nagy-Britanniával. Kínával szabadkereskedelmi és infrastruktúra fejlesztési együttműködések kötik még szorosabbra a gazdasági kapcsolatokat, mely egyfelől segíti a pakisztáni költségvetést, illetve a fejlettebb logisztikai infrastruktúra létrejöttét, másfelől az olcsóbb kínai termékek hátrányba hozhatják a saját iparban előállított árukat a belső és külső piacon egyaránt.

Az ország számos kedvező paramétere vonzhatja a külföldi befektetéseket, ám a gazdasági elemzőközpontok több negatív faktort jegyeznek, mint pozitívat. Egyértelmű, hogy hatalmas belső piaccal és nagyszámú olcsó munkaerővel rendelkezik Pakisztán, azonban alacsony az iskolázottság, és az oktatási szféra nem eléggé fejlett. Nagyon elterjedt az átláthatatlan fekete munka, és az írástudatlanság. Számos feszültség uralkodik a szomszédos országokkal, vagy azokon belül, ami bizonytalan légkört teremt a hosszútávú befektetések számára. Mindazonáltal kiválóan fejlődik az ország infrastruktúrája, elsősorban a kínai-pakisztáni folyosó, mely Ázsia keletibb területeit – leginkább a kínai tartományokat – köti össze az Indiai-óceánon hajózható nemzetközi kereskedelmi útvonalakkal. Az alapvető közszolgáltatások, az egészségügy, a szociális rendszer és a villamosenergia ellátás meglehetősen fejletlen még, azonban kedvező tényező a nagy ásványi anyag tartaléka. A fegyveres konfliktusok és terroristák mellett az éghajlatváltozással járó természeti katasztrófák száma is növekszik, ez pedig kitetté teszi a lakosságot, a mezőgazdaságot és az ipart is.

Pakisztánban ugyan többpártrendszer működik, mégis inkább egy politikai és vallási elit tartja kezében a hatalmat. Még van hová fejleszteni az ország politikai kultúráját. Összességében a korrupció, az instabilitás és a nepotizmus jellemzi a kormányokat, ennek megváltoztatása hosszú és rögös út, ám elengedhetetlen a stratégiai célok megvalósításához.

Az amerikaiak afganisztáni kivonulása kellően felkavarta a térségben az egyébként is háborgó állóvizet, s Pakisztán szerepét a tálibok hatalomra jutásában majdhogynem mindenki megfogalmazta már nemzetközi szinten, azonban Iszlámábád számára sem olyan egyszerű az új helyzet, láthatóan nem képes önállóan kordában tartani az afganisztáni folyamatokat. Nem véletlen tehát, hogy különböző szövetségi rendszerekben kezdeményezte ő is az összefogásra való törekvést; egyfelől a Sanghaji Együttműködési Szervezetben (Tag: Kína, Oroszország, India, Irán (felvétel alatt), Pakisztán, Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán, Üzbegisztán, megfigyelő: Afganisztán, Fehéroroszország, Mongólia), másfelől az olyan muzulmán országokkal, mint Szaúd-Arábia, Katar, vagy éppen Törökország.

Miközben az amerikai-pakisztáni kapcsolatok papíron továbbra is feszültek, Peking és Iszlámábád ezzel párhuzamosan egyre jobban mélyítik el kapcsolataikat, ennek ékes példája a több milliárd dolláros kínai infrastrukturális befektetés, mely Pakisztánon keresztül hosszában kötné össze Kínát az arab-tengeri kijáróval, illetve szó van egy kabuli leágazó kereskedelmi útvonalról is. Ez év júliusában pedig a két ország között egyetértési nyilatkozat került aláírásra. Hivatalosan a tálib hatalomátvétellel nőtt a feszültség az USA és Pakisztán között, azonban vannak tényezők, amelyek nem feltétlenül erősítik meg ezt. Köztudott, hogy az elmúlt években Washington több ízben tárgyalt a tálibokkal Dohában, s ezen találkozók fő témája az amerikai kivonulás és a tálib hatalomátvétel gyakorlati megvalósítása volt – akkor még az amerikai támogatású afgán kormánnyal közösen tervezték, bár ők nem vettek részt a békemegállapodás kidolgozásában. Bárhogyan is történtek a dolgok a kulisszák mögött, kétségtelen, hogy egyedülálló kivonulási folyamatot láttunk az Egyesült Államok részéről, ami számos kérdést még nyitva hagyott, többek között a pakisztáni-amerikai részvétel viszonyát a folyamatokban.

Pakisztán már többízben kijelentette, hogy kiegyensúlyozott kapcsolatokra törekszik az Egyesült Államokkal és Kínával egyaránt, s visszautasította azt a nyugati nyomásgyakorlást, mely a Kínától való elfordulást sürgeti a részéről. Míg Iszlámábád arra hivatkozik, hogy mindenkivel jó kapcsolatot kíván fenntartani, addig Washington nem egyszer fejezte ki aggodalmát Pakisztán kínai gazdasági függőségének kialakulása miatt a fokozódó kínai-pakisztáni gazdasági és pénzügyi együttműködések árnyékában. Az amerikaiak erősen kritizálják az épülő Kína-Pakisztán Gazdasági Folyosót (CPEC), mely fontos része az „Egy Övezet – Egy Út” kezdeményezésnek is. A megvalósításhoz Peking több mint 60 milliárd dollárt ígért infrastrukturális projektekre, többnyire hitelek formájában.

Az afganisztáni események hatására azonban, mintha Kína kicsit visszahőkölt volna a pakisztáni beruházásoktól. Azt látni kell, hogy egyelőre senki sem tud kezeskedni afelől, hogy Kína, Pakisztán, Irán, vagy Oroszország mennyire fogja tudni kézben tartani az afgán folyamatokat. A grandiózus kínai befektetéseknek ugyanúgy garanciák kellenek, s egy terrorfenyegetettségeknek, fegyveres konfliktusoknak erősen kitett ország ezt nem tudja megadni. Ráadásul Pakisztán afgán határ menti Beludzsisztán nevű tartományába teljes mértékben megvan a lehetősége az instabilitás átgyűrűzésének. Már a nyár folyamán két halálos terrormerénylet ért Pakisztánban dolgozó kínaiakat, egy 9 fős mérnöki csoportot, illetve egy másik infrastrukturális projekten dolgozó kínaiakat szállító konvojt. A közelmúltban a pakisztáni kínai nagykövetség úgy nyilatkozott, hogy a biztonsági helyzet súlyos Pakisztánban, és arra szólította fel Iszlámábádot, hogy hatékonyabb intézkedésekkel szálljanak szembe a biztonságot fenyegető tényezőkkel, s garantálják az országban dolgozó kínai állampolgárok biztonságát.

A kínaiak számára a terrorveszélyt csak tovább tetőzi az energiaszektorban tapasztalható bizonytalanság, a fennakadások, illetve a pakisztáni pénz visszafizetések elmaradásai. Ezen tényezők súlyos ellentéteket generáltak az érintett kínai és pakisztáni vállalatok és állami szereplők között. Peking számos projektet helyezett mellékvágányra azzal, hogy azokat bizonytalan időre leállította. Mindeközben Pakisztán adósságai növekednek Kína irányába, ami miatt súlyos gazdasági nyomás alá került a nem túl jó fiskális helyzetű ország.

Pekingnek és Iszlámábádnak azért maradnak így is közös érdekei, többek között mindketten komoly területi vitákat tartanak fenn Indiával, melyek számtalan alkalommal kisebb fegyveres összecsapásokba torkollanak. Az afganisztáni tálib hatalomátvétel és a pakisztáni-kínai közeledés nem véletlenül aggasztja Indiát, megvan a lehetősége, hogy felélénkülhet a kasmíri konfliktus, s fokozódhat az iszlamista fegyveres csoportok áramlása is Afganisztánból.

Az Egyesült Államoknak szüksége van Pakisztánra, hogy a térséget, főleg az afgán kivonulást és az iraki csapat kivonásokat követően valamelyest ellenőrizni tudja. Az Iszlám Állam és az al-Kaida is megjelent Afganisztánban, s ezek növekedése már kiváltott aggodalmat egyes amerikai katonai vezetők részéről, nem kérdés: a folyamatokat ellenőrizni kell, mégpedig tűzközelből. Pakisztán számára is fontosak az amerikaiaktól érkező támogatások, így a kapcsolatok normális mederben tartása mindkét fél számára fontosak. Jelenleg sem Kínától, sem az USA-tól nem szívesen válna meg a pakisztáni kormány, mivel nem akar egyoldalú függőségbe kerülni egyik iránytól sem.

Ahogy a kínai, orosz és azokkal szövetségben álló SESZ országok hírszerzésével folytatott tárgyaláson, az amerikai-pakisztáni külügyminiszteri találkozón is hangsúlyozta az ázsiai fél az afgán békefolyamattal kapcsolatos folyamatos együttműködés fontosságát, illetve a terrorellenes fellépés összehangolását. A pakisztáni biztonsági szervek folytonosan konzultálnak a világ kínai és amerikai pólusával is, ami meglehetősen furcsa helyzetet eredményez.

A Biden adminisztrációnál egyelőre nem láthatunk kiforrott Pakisztán stratégiát, Biden korábban nagy támogatója és kezdeményezője volt a Pakisztánnak nyújtott amerikai segélyeknek, ám a Trump által leállított katonai segítségnyújtást egyelőre nem változtatta meg. Pakisztán gazdasága segítségre szorul, így kénytelen tárgyalni majdhogynem mindenkivel. Lényeges számukra például az amerikai támogatás az IMF hitelek megszerzésekor, hiszen az Egyesült Államokkal való jó kapcsolat segíthet Pakisztánnak az IMF-hitelek kedvezőbb feltételű átstrukturálásában is, melyet a Trump adminisztráció nem támogatott, mondván, hogy ezzel is csak Kínát erősítik. Az USA tett már javaslatokat Pakisztán támogatására; a kormányzás javítása, a szélsőségesek elleni küzdelem, a kétoldalú kereskedelem és befektetések javítása, illetve katonai kiképzési együttműködések terén. Ráadásul ahhoz, hogy a globális pénzügyi piacokon szerepelhessen Pakisztán különösen fontos, hogy lekerüljön a Pénzügyi Akciócsoport szürke listájáról, ebben is tudna Washington segíteni.

Pakisztán más országokkal is igyekszik mélyíteni kapcsolatait, az egyik legfrissebb bejelentés például, hogy Szaúd-Arábia 4,2 milliárd dollárt különít el a pakisztáni gazdaság támogatására, azzal a céllal, hogy tovább erősítsék a két ország közötti szoros kapcsolatot. A Rijádban székelő pakisztáni nagykövet kellően baráti nyilatkozata a szaúdi segítséggel kapcsolatban így szólt: „Történelmi, stratégiai és testvéri kapcsolataink a közös valláson és a népek közötti csodálatos kapcsolatokon alapulnak. A királyság mindig is Pakisztán oldalán állt.” Ahhoz, hogy Pakisztán ne essen Kína és az USA közti egyensúlyozása közepette két szék közt a földre, muszáj más irányokba is nyitnia, de természetesen szintén elengedhetetlen lenne belpolitikáját és gazdaságát stabilizálnia. Pakisztán tökéletesen látja, hogy nem függhet csak Kínától, vagy csak az USA-tól, ha ki akarja húzni gazdaságát a válságból, ezért is van szüksége a szaúdihoz hasonló látogatásokra.

Láthatjuk, hogy az amerikai-pakisztáni és kínai-pakisztáni kapcsolatokat erősen befolyásolja a Peking és Washington közti feszültség mértéke. Pakisztán manapság különösen nagy hangsúlyt igyekszik helyezni a regionális kétoldali és többoldali kapcsolatokra, az iszlám országokkal való együttműködésekre, illetve a kínai és amerikai kapcsolataira, s láthatóan fontos kérdés lesz geopolitikai helyzetében az Indiával való viszonya is, melyet előbb-utóbb rendeznie kell, hiszen az jócskán hozzájárulna stabilitásához. Az ország atomhatalom, kellően nagy és kellően erős, mégis rendkívül nehéz kiállnia érdekei mellett a kínai-amerikai szembenállás fokozódása közepette.

Kövessen minket: Facebook