„Sok tökéletes látszik az online térben ”– beszélgetés Tari Annamáriával

Vona Ildikó

Az ismert klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, pszichoanalitikus „Hol talállak? De miért nem talállak?” címmel tartott előadást Miskolcon. Interjúnk a rendezvény előtt készült, a miskolci Művészetek Házában.

Vona Ildikó/ PannonHírnök: Milyen kötődésed, emléked fűződik Miskolchoz?

Tari Annamária: Én nagyon szeretek ide jönni, és szerintem sokszor is jövök. Szeretek itt előadást tartani, szeretem az embereket, a hangulatot, a légkört. Nagyon jó itt a Művészetek Házában – hol diákoknak beszélek, hol felnőtteknek –, és a várost is keresztül-kasul bejártam már, ismerem a nevezetességeit. Tényleg kitüntetett hely érzelmileg.

– Izgalmasan hangzik a mai előadásod címe. Miről fogsz beszélni és kiknek?

– Idefelé jövet pont azon gondolkodtam, hogy vajon a nézőtéren olyan emberek fognak ülni, akik inkább szülők és a gyerekeik párkapcsolatai miatt kíváncsiak erre, vagy mondjuk 30 és 45 év közötti nők. Ez a mai előadás a 21. századi párkapcsolatokról szól, aminek azért a működésébe az online tér, a közösségi média eléggé beleszól. A gyorsaság, a sürgetettség nem tesz jót semmilyen párkapcsolatnak, és az sem, ha az emberek növekvő szeparációs szorongástól hajtva akarnak valakit találni. Sok kutatásban látszik az az elég szomorú eredmény, hogy a közösségi média elhozta – különösen a fiatalabb korosztályban –, hogy nő a bizalmatlanság. Régebben a párkapcsolatok alakulása egy spontán, természetes dolog volt. Az emberek társaságban jöttek össze vagy valamilyen találkozás, kerítés eredményeképpen. Ma azt gondolhatnánk, a közösségi média nagyon megkönnyíti a dolgokat, könnyű így embereknek egymásra találni. Mégis a bizalmatlanság úgy jelenik meg, hogy két ember méregeti egymást, nehezen akar elárulni önmagáról valamit, márpedig érzelmek és őszinteség nélkül nem alakulhat ki mélyebb kapcsolat.

–  Melyik korosztálynak fogsz beszélni? Hány évesektől hány évesig?

– Szívem szerint a 16-25-öt mindenképpen említeném, ott a párkapcsolati alakulás különböző variációit. Utána a 30-as, 40-es korosztálynak a magánytól való félelmét, és az ebből fakadó párkapcsolati elvárásait gondoltam elmondani. Nyilván sokat számít, amikor kimegyek a színpadra, akkor kiket látok.

–  Mennyire lesz interaktív? Kérdezni lehet majd?

– Úgy nem lesz interaktív, hogy közbekérdezzen valaki, mert annál hagyományosabb előadást tartok, de a végén, ha lesz kérdés, mindenképpen válaszolok.

– Mit ad a fiatal korosztálynak az internet? Bejelentkeznek például a Facebookra, és ott is ragadnak. Mi tartja ott őket?

– Már nemcsak Facebookra, hanem az Instagramra, Snapchatre… Évek óta foglalkoztatja a kutatókat, hogyan lehetne jól kezelni a közösségi média dopaminlöketét, azt az örömérzést, ami aztán addiktív módon ott tartja a felhasználókat. Vonzó az ott lét, az ismerősök, a jó érzések gyors és könnyű elérése. Azonnali érzelmi szükséglet kielégítést tesz lehetővé. Sosem kell egyedül lenni, mert mindig van valaki, akivel lehet beszélni; a multitasking lehetővé teszi, hogy párhuzamosan akár több dolgot is csinálhatunk. Bármilyen legyen a prózai valóság, amiben valaki él, felépíthet és láthat egy másik világot, ami sokkal szebbnek, jobbnak tűnik. Éppen ez az egyik veszélye egyébként.

– Mennyire látják már az emberek ezeket a veszélyeket?

– A kutatók már nagyon látják. De a legtöbbet nyilván az számít, egy szülő mit gondol, mit hisz el, és önmaga mennyire tartja fontosnak beemelni az otthoni beszélgetésekbe ezen veszélyeket. A kutatások adatai olykor valóban ijesztő valóságot mutatnak, és ettől szívesen szabadulna mindenki. A közösségi média pozitív vonásai mellett már ott vannak a negatívak is, ami azt mutatja, hogy egy családban foglalkozni kell ezzel, különben a gyerekek maguk intézik a dolgaikat, ami érzelmi sérüléseket is jelenthet, és az ő személyiségük formálódásába már az online tér beleszól.

– Szakemberként mit tanácsolsz? Mennyit áruljunk el magunkról egy online közösségi portálon?

– A felnőttek sem óvatosak olykor, így érthető, hogy a tinédzser és kamasz korosztály sem; van olyan kutatási adat, mely szerint a 16-24 éves korosztály 61%-a ad ki érzékeny adatokat idegeneknek. Az internet világában az adatainkra nagyon kellene vigyázni. Személyes adatot nem lenne szabad kiadni, de olyan érzelmi megnyilvánulásokat sem kéne tenni, amit esetleg utólag megbán valaki. A saját gyerekről kirakott fotótömeg között is lehetnek olyan képek, amik valójában a gyerek személyiségi jogait érintik, nem beszélve arról, hogy a kitett meztelen képek veszélyes oldalakon is feltűnhetnek aztán. A szülők boldogan kirakják a gyerekük minden pillanatát, és ez érthető is, de bölcsebb lenne az óvatosságot és a felelősségérzetet előtérbe helyezni.

–  Vagy, amikor elmennek külföldre nyaralni és folyamatosan töltik fel a fényképeket. Az üresen hagyott lakást pedig kirámolják a betörők…

–  Pontosan! Ez így tud megtörténni. (nevet)

– Ha valaki párt keres egy online közösségi térben, mire vigyázzon?

– Sok függ attól, hogy milyen korcsoportról beszélünk. Felnőttek esetében, ha a pártalálás az online térben történik, akkor minél hamarabb ki kell emelni az offline térbe és valóban találkozni. Persze jó, ha azt megelőzi egy-két levélváltás, mert az mégiscsak egy zsilip. És meg kell próbálni a realitásban maradni, tehát nem Mr. és Ms. tökéletest kell keresni, hanem egy olyan embert, akivel a kölcsönös kötődés jól működhet.

 – Nagy veszélyt jelent, hogy valaki kifelé mutat magáról egy képet, de közben teljesen más az életben…

– Ez is a veszélye, hogy az illető teljesen más, meg az is – erre figyelmeztetnek mostanában a kutatók –, hogy nagyon sok tökéletes látszik az online térben, és akkor mindenki elkezd vágyni a tökéletesre. Az online tér olyan érzelmeket hív életre villámgyorsan, melyek teljesen valódinak látszanak. De, ha valaki észrevétlenül elcsúszik érzelmileg ebbe az irányba, és valójában már illuzórikus vágyakat táplál, és ez mondjuk még nárcisztikus érzelmekkel is kiegészül, akkor hatalmas csalódást okozhat a prózai valóság, amiben egyébként élnie kell.

– A szabadság szó is eszembe jut az online térről. Tudom, hogy édesapád tengerészkapitány volt. Mit jelent szabadnak lenni?

– A tengerek vagy óceánok látványa mindenkiben azt a képzetet kelti: ennél szabadabb dolog nincs is a világon. Azonban arra már kevésbé szoktunk gondolni, hogy ez a munka az egyik legfelelősségteljesebb is, mert a helyzeteket mindig kontroll alatt kell tartani, bármekkora hajóról is beszéljünk. A látvány gyönyörűsége mellett a realitás az, amit sosem szabad elveszíteni. Hasonló ehhez a belső szabadság is. Azt jelenti, az ember mer és szeret gondolkozni, vannak vágyai, de tisztában van a realitással. Amit tud, megtesz önmagáért, folyamatosan képzi magát. Fontos az is, hogy próbáljunk örülni minden apró dolognak is, bármennyire is lehetetlennek látszik olykor ez.

 – Milyen téren, témában szokták kérni a segítséged?

– Klinikusként és pszichoanalitikusként két szakterületem van. Az egyik a digitális generáció és a közösségi média, online tér személyiségváltozásokat okozó hatásai, a másik az onkopszichológia, a daganatos betegségek lélektana.

– Több könyvet is írtál. Hogyan kezdődött az írás?

– Az ötlet egy felkérésből jött, amit utána több könyv követett. Mindig is szerettem írni, nem régen fejeztem be a legújabbat, november 27-én lesz a könyvbemutatója. Most jön ki egy új kötet, amiben a legkisebbek, a tinédzserek, az online tér és a szülők helyzetét elemzem. Az lesz a címe, hogy Online illúziók, offline valóság. Felépítésében hasonlít majd az előzőkhöz: minden fejezet elé írok egy elég hosszú jelenetet, amiben illusztrálom, miről lesz szó. Ebben is sok szakirodalmi hivatkozás lesz, hogy egyetemi hallgatók is találjanak benne releváns adatot.  De igyekszem úgy írni, hogy érthető és mégis informatív legyen a könyv. Fontosnak tartom, ne csak szülők és pedagógusok, hanem az a célcsoport is élvezetesnek találja, aki nem csupán olvassa, hanem éli is azt az életet, amiről írok.

Tari Annamária egyik korábbi előadása közben

– Ha valaki szeretné a segítséged kérni, vagy előadásod meghallgatni, hol találhat meg?

– A hivatalos Facebook-oldalamon megtalálható minden előadásom helyszíne, dátuma.

– Az előbb elkaptam pár mondatot a folyosón: megint jössz Miskolcra is. Jól hallottam?

– Igen, februárban jövök vissza. Nagyon jó érzés, hogy ismét a Földes Gimnáziumban tartok majd előadást diákoknak, ahol szintén a digitális világ, a közösségi média hatása lesz a téma.

(Főcímfotó: Művészetek Háza Miskolc Facebook oldala)


Hasonló cikkek