Amanda Lohrey egy ausztrál írónő, aki a Tasmaniai Egyetemen végezte a tanulmányait, mielőtt a Cambridge Egyetem ösztöndíjas hallgatója nem lett. 1984 óta publikál, munkái között egyaránt megtalálhatóak regények és tanulmánykötetek, fikciós műveit számos irodalmi jelölték, melyek közül jó párat díjra is váltott. Legutóbbi regénye, a The Labyrinth, elnyerte Ausztrália egyik legnagyobb presztízsű irodalmi elismerését, a Miles Franklin-díjat, és egy olyan nő történetét meséi el, aki egy labirintus megépítésének a megszállottja lesz.
Történetének főszereplője Erica Marsden, aki fölhagyva városi életét, az óceán melletti apró faluba költözik egy kunyhóba, hogy minél közelebb lehessen fiához, Daniel-hez, aki éppen börtönbüntetését tölti. Erica először csak bérlője lesz a kunyhónak, majd meg is vásárolja, miközben egyre jobban megismerkedik a környékkel és annak lakóival, akik közül vannak szimpatikusak és ellenszenvesek is. Mialatt próbál fián segíteni és megkönnyíteni neki a börtönben töltött időt, az életben elkövetett hibáival is kénytelen szembenézni, és arról sem ártana neki döntenie, mihez kezdjen magával a szabadidejében. Mivel apjától úgy tanulta, az elme akkor nyugszik meg, ha a kezet lefoglaljuk, elhatározza, hogy egy kőlabirintust készít saját kertjében.
Amanda Lohrey regénye is tökéletes példája annak, hogy egy könyvnek nem kell több száz oldalon keresztül tartania ahhoz, hogy sokat adjon/mondjon. A The Labyrinth történetét a főszereplő meséli el E/1-ben, és így ismerkedhetünk meg nem csak a jelenlegi körülményeivel, hanem múltjával is egyben. Erica kitart fia mellett, odaköltözik a közelébe és elszigetelődik a társadalomtól, annak ellenére, hogy őt és az öccsét például egészen kiskorukban elhagyta az anyjuk. Ugyanez igaz, fia, Daniel apjára is, aki egyik napról a másikra egyszerűen eltűnt az életükből, arra kényszerítve Ericát, hogy egyedül boldoguljon. A főszereplő érezhetően magányos, amely nem csak a személyisége és önként vállalt száműzetése miatt alakult ki, hanem végigkísérte több évtizeden keresztül. Mindezek ellenére új lakhelyén akaratlanul szerez friss barátokat, akikkel néha szorosabb, néha lazább kapcsolatot ápol, és akik a lelki fejlődését és gyógyulását is szolgálják egyben.
Erica nem akar rossz anya lenni, és ha nem is mondja ki, mégis számos ponton megfigyelhető, hogy önmagában és nevelésében/életmódjában keresi a hibát felnőtt fia tetteiért. Maga a labirintus nem csak arra szolgál, hogy lefoglalja őt (és jelképezze jelenlegi bolyongását), hanem a munka kivitelezése közben bevonódik néhány társ is, akiknek így vagy úgy, de ugyanolyan fontos, hogy az építmény elkészüljön. Miközben Erica úgy érzi, talán elbukott anyaként, aközben legalább három emberen segít és a szárnyai alá veszi őket több kevesebb sikerrel.
Kár, hogy Amanda Lohrey könyveivel még nem találkozhattak magyarul az olvasók, és remélhetőleg nem kell erre már sokat várni.
Lohrey, Amanda. The Labyrinth. Text Publishing, Melbourne, 2020, 256 oldal.
Kövessen minket: Facebook
