Andy Weir eredetileg programozóként dolgozott különböző informatikai cégeknek, és csak saját maga szórakoztatására írt science fiction novellákat, melyeket a weblapján tett közé. Ugyanígy járt el első regényével, A marsival is, melyet csak az olvasók kedvéért készített el Amazon Kindle formátumban, és mindössze 99 centért árulta (mivel ingyenesen nem lehetett). A siker váratlanul érkezett, egyik nap könyve bekerült a könyvesboltokba, másnap elkeltek a megfilmesítési jogai, nem mellesleg A marsi 12. helyen nyitott a New York Times bestseller listáján. Weir legújabb művével, A Hail Mary-küldetéssel is egy egészen hasonló receptet követ, mint első regénye esetében, és meg kell hagyni, a végeredmény kiválóan sikerült.
Történetének főszereplője, Ryland Grace egy ismeretlen szobában ébred, miközben testéből orvosi csövek állnak ki. Nem emlékszik, hogyan vagy miért került oda, sőt, még arra sem, hogy mi a neve. Egy biztos, a kerek alakú helyiségben rajta kívül csupán két holttest tartózkodik, akik állapotukból ítélve nem a közelmúltban haltak meg. Ryland a tudomány és számítások segítségével kitalálja, hogy egy űrhajón van, és ahogy egyre több emléke visszatér, rá kell jönnie, hogy bizony ő az emberiség utolsó reménye. Azért küldték erre a küldetésre, hogy megmentse a Földet a végső pusztulástól, és egyedül kénytelen minden eszközt bevetni, hogy ez meg is valósuljon.
Nagy nyomás helyeződött a szerzőre A marsi bődületes sikere után, mindenki várta tőle a következő nagy durranást, és végül Weir nem is tudta beváltani az Artemis-szel a hozzá fűzött reményeket. Ám A Hail Mary-küldetéssel kiküszöbölte a csorbákat, és „átmenekítette” A marsiból azokat a részeket, melyek tökéletesen működtek. Főszereplőnek ismét egy magányos asztronautát tett meg, aki önhibáján kívül maradt egyedül, és kénytelen eszére támaszkodni, hogy lehetetlennek tűnő – az átlagember számára biztosan – problémákat oldjon meg. Az E/1 elbeszélő stílusa rendkívül szórakoztató, és ez a tulajdonsága szerencsére nem is nagyon lankad a közel 500 oldalas terjedelem alatt. Itt kell megemlíteni a cselekményt fordulatosságát is, hiszen A Hail Mary-küldetés mindig tudja, mikor kell bedobni egy váratlan fordulatot vagy a jelenben vagy a múltban játszódó eseményekben. Ezen kívül Weir érezhetően fejlődik a karakterépítésben is, most már nem csak főszereplő személye résztelesen kidolgozott, hanem a mellékszereplők is kapnak némi árnyaltságot, (spoiler) Ryland későbbi társa pedig egészen zseniálisra sikerült.
A részletes és pontos (vagy hát sejthetően pontos) tudományos leírások itt sem maradhatnak el, de ugyanúgy, mint Weir első regénye esetében, ezek átlagolvasók számára is többnyire felfoghatóan vannak tálalva (legalábbis egy darabig, de azért előfordulhat, hogy az ember néha már elveszti a fonalat), a főszereplő választása éppen ezért nem is lehetne tökéletesebb: egy tanár, aki érhetően képes magyarázni. A párbeszédek, a különböző jelenetek, a cselekmény és a feszültség adagolása mind kiválóan működnek, és talán csak a regény hossza az, ami minimálisan kifogásolható.
Látszik, hogy Andy Weir piszkos módon élvezi az írást, és remélhetőleg hamarosan újabb remek történetet olvashatunk majd tőle.
Weir, Andy. A Hail Mary-küldetés. Fumax, Budapest, 2021, 512 oldal.
Kövessen minket: Facebook
