Dean (R.) Koontz a horror/thriller irodalom egyik megkerülhetetlen alakja Stephen King és Peter Straub mellett, regényei sorra kerülnek föl a The New York Times bestseller listájára, nem egyszer elhódítva onnan az első helyet is. Karrierje során írt jobb és kevésbé kiemelkedő könyveket is, és a nálunk 1997-ben megjelent Téli hold valahol ennek a kettőnek a határmezsgyéjén egyensúlyozik.
Történetének egyik főszereplője Jack McGarvey, a Los Angeles-i rendőr, akit szolgálat közben súlyos találat ér, miközben megpróbál megállítani egy ámokfutót. A másik főszereplő, Eduardo Fernandez Montanában él a világtól elzártan az erdő közepén, mikor egyik este különös fényjátékra figyel föl a fák között. Eduardo biztos benne, hogy valami nem evilági érkezett meg szeretett otthonába, csak éppen azt nem tudja, hogyan lehetne megállítani. És vajon hogyan függ mindez össze a Los Angelesben lelőtt rendőrrel?
A Téli holdnak egyaránt vannak kellemes és kellemetlen pillanatai, és amiért nem válik egy kifejezetten rossz regénnyé, annak az az oka, hogy főként az első van túlsúlyban. Remekül teremti meg a hangulatot Koontz már rögtön az első fejezettel, és teszi ezt úgy, hogy az nem egy elhagyatott erdőben játszódik, hanem a zsúfolt város szívében, egy benzinkút mellett. A Téli hold egyik nagy erénye, hogy az urbánus környezetbe helyezett események félelmetesebbnek hatnak, hiszen ezek a részek nem csak nélkülözik a természetfelettit, de az ott zajló történések valahogy sokkal könnyebben átérezhetőek, realistábbnak tűnnek.
A regényben párhuzamosan követhetjük végig a McGarvey család és Fernandez életét, akik amúgy sohasem találkoznak egymással. Igazából a Téli hold hibái is akkor tűnnek föl, mikor a cselekmény teljesen elhagyja a várost, és a karakterek kénytelenek megküzdeni a Montanában felbukkanó veszéllyel. Érezhetően túl sokat foglalkozik a könyv a felvezetéssel, és ehhez képest a befejezésre már csak igen csekély idő jut. A szereplők néha túl könnyedén jutnak bizonyos következtetésre, ahogy a McGarvey család montanai házhoz jutása is túl idilli. Néhány furcsa fordítás is akad a szövegben, mint például a motoroskricsmi, vagy az Öld meg a rigót!, ami minden bizonnyal a Ne bántsátok a feketerigót! akar lenni.
A Téli hold egy közepes olvasmány, sem nem kiemelkedő, de nem is túl rossz, és a hibái ellenére egy szerethető könyv marad.
Koontz, Dean R. Téli hold, Szukits, Szeged, 1997., 292 oldal.
Ha értékesnek ítéli a szerző publikációit, kérjük, támogassa a PannonHírnök munkáját és kövessen minket a Facebookon
