Naomi Novik eredetileg informatikai pályára készült, de az első számítógépes játék fejlesztése közben rájött, hogy az írás sokkal jobban érdekli. Döntése kifizetődőnek bizonyult, hiszen pályafutása során elnyerte a Locus-, John W. Campbell- és Compton Crook-díjakat, regényeivel nem egyszer került föl a New York Times sikerlistájára, melyeket több mint 20 nyelvre fordítottak le. Eddigi két kötetéről írtunk elismerően – Ezüstfonás és Rengeteg −, és legújabb regényével, A Végzet iskolájával az írónő szerencsére ismét nem nyúlt mellé.
Történetének főszereplője El, aki harmadéves tanuló egy varázslóknak fönntartott iskolában, aminek a neve Solomancia. Ez a létesítmény azonban köszönőviszonyban sincs az átlagos iskolákkal, kezdve ott, hogy itt például egyáltalán nincsenek tanárok vagy bármilyen másik felügyelőszemélyzet. A diákok itt magukra vannak utalva, rajtuk múlik, meddig képesek eljutni azon a helyen, ahol igen könnyen utolérheti őket a végzet, hiszen szinte minden sarokban és sötét zugban – még az étkezőben is – különféle szörnyek leselkednek rájuk. Ezt a helyet egy módon lehet csupán elhagyni, ha végzősként leteszed az utolsó vizsgát, és túléled. Azonban a szörnyek egyre gyakrabban jönnek és egyre éhesebbek, és Elnek muszáj valamit tennie ellenük.
A borító külön dicséretet érdemel, habár átvette az eredetit a kiadó, kifejezetten jó érzés volt kézbe venni miatta a könyvet.
Naomi Novik úgy tűnik, folytatja a jól bevált receptet, és a cselekményt ismét egy női főhős szemszögéből követhetjük végig E/1-ben. Míg ez az Ezüstfonás esetében a szereplők közötti perspektíva váltások miatt zavaróra sikerült, itt tökéletesen működik. A szerző nem csak egy igazán izgalmas környezetet – és egyben egy külön világot – teremetett, hanem egy olyan tinédzser főszereplőt adott az olvasónak, aki rendkívüli módon szórakoztató. El (a Galadriel-ből, A Gyűrűk Ura utalás, külön piros pont) egyrészt egy magának való, konok lány, aki általában roppant ellenségesen viselkedik mindenkivel, de ezen kívül vajból van a szíve, és ha valakit közel enged magához, ahhoz hűséges marad. Ez a jellemvonás később sem változik, így például a regény vége felé egy sokkal pozitívabb színben tünteti föl a főszereplőt.
Maga a történet igazából nem túl csavaros, de cserébe nem ül le sokszor, végig képes izgalmas maradni. Talán nem újdonság a gondolat, de akkor is pozitívum, hogy magához a varázsláshoz is szüksége van egy egyfajta energiára – ez itt a mana −, amihez különböző módokon lehet hozzájutni illetve begyűjteni: például testmozgással vagy egy másik élőlény kiszipolyozásával, kinek melyik fekszik jobban. Maga az iskola pedig nélkülöz mindenféle kedvességet, egyetlen célja, hogy minél jobban megnehezítse és megkeserítse a diákok életét (szó szerint).
A végzet iskolája egy trilógia nyitó darabja, és annak tökéletes, de önálló kötetként is bőven megállja a helyét. A történet a folytatások nélkül is kerek, nem hagy nyitva idegesítő kérdéseket, de marad annyira érdekfeszítő, hogy El végzős évére kedvünk támadjon visszanézni az iskolába, és szurkolni neki, hogy kijusson onnan sikeresen, vagyis élve.
Novik, Naomi. A végzet iskolája. GABO, Budapest, 2021, 360 oldal.
Kövessen minket: Facebook
