Scott Turow már az első, 1987-es regényével – Ártatlanságra ítélve − bebizonyította, hogy a jogi pálya mellett nagyon is érdemes foglalkoznia az írással. Azóta 11 könyvét közel 40 nyelvre fordították le és több mint 30 millió példány kelt el belőlük világszerte, jó párral felkerülve a New York Times bestseller listájára. Eddigi legújabb regénye, Az utolsó tárgyalás ismét a fiktív Kindle megyében játszódik, elolvasásával pedig a szerzőtől jól megszokott minőséget kapjuk egy roppant izgalmas bírósági drámában.
Történetének főszereplője a 85 éves Alejandro „Sandy” Stern, a híres védőügyvéd, aki számos lehetetlennek tűnő ügyet nyert meg karrierje során. Most úgy tűnik, ismét egy ilyen kihívás vár rá, hiszen barátját, Dr. Kiril Pafkót gyilkossággal, csalással és bennfentes kereskedelemmel vádolják, így Sandy eldönti, nyugdíjba vonulása előtt elvállalja a védelmét. A rákkutatásban elért eredményeiért Nobel-díjjal jutalmazott Dr. Pafkó ártatlannak vallja magát, de ahogy Sandy egyre mélyebbre ás az orvos életében kétségek merülnek föl benne. Az ő dolga nem ítélkezés, hanem, hogy felmentsék a bíróságon az ügyfelét, de vajon meddig kell ezért elmennie?
Turow témaválasztása nem is lehetne nagyszerűbb, azonnal telibe talál, hiszen a rákbetegség – sajnos – egyre több embert érint a világon, így ennek a kezelésére fölfedezett sikeres gyógyszer régóta vitatott téma. Tovább növeli az izgalmakat, hogy maga a főszereplő, Sandy is érintett az ügyben, hiszen neki is ennek a gyógyszernek a segítségével sikerült helyrejönnie évekkel ezelőtt, így lényegében Dr. Pafkónak köszönheti az életét. A problémák akkor kezdődnek, mikor valaki felfedezi, hogy bizonyos páciensek allergiás reakció következtében haltak meg a kezelés alatt, ráadásul ezeket az információkat megpróbálták eltusolni. Kérdéses, hogy Sandy mennyire ismeri a barátjának vallott Dr. Pafkót? Vajon a dollár milliárdokat érő gyógyszer sikeressége érdekében képes lenne odáig elmenni, hogy emberéleteket áldozzon föl? Ha a többi kezeltnél – és magánál a főszereplőnél is – ilyen hatásosnak bizonyult ez a csodaszer, a halálesetek ellenére nem kellene mégis engedélyezni?
Érdekes kérdések, amelyekből nem feltétlenül mindegyikre kapunk választ a történet végén, illetve néhányban a regény nagyon okosan az olvasóra hagyja a döntést. Emellett Az utolsó tárgyalás végig képes izgalmas, érdekfeszítő maradni, nagyon ritkán ül le a cselekmény, hogy aztán újra teljes sebességgel felpörögjön. A gyógyszerek engedélyeztetéséről szóló részek éppen annyira vannak leegyszerűsítve, hogy ne váljanak unalmassá, ugyanakkor hiteltelenné se. A bírósági jelenetek – és az egész – regény zseniálisan van fölépítve, a rejtélyek szépen-lassan bontakoznak ki a szövevényes történet során. Az először Ártatlanságra ítélvéből megismert, mára már jócskán megöregedett, de még mindig félelmetesen éles eszű Alejandro Stern pedig még egyszer, utoljára mindent belead.
Nem véletlenül nevezik a szerzőt a jogi thrillerek mesterének, kétségtelen, hogy – eredeti szakmájából kifolyólag – kívülről-belülről ismeri ezt a világot, képes izgalmasan bemutatni azt, sőt, egyértelmű, hogy nagyon is szereti. Az egész regényen érződik a főszereplőtől való búcsúzás, ugyanakkor remélhetőleg, még érkezik néhány történet Kindle megyéből hamarosan.
Turow, Scott. Az utolsó tárgyalás. Álomgyár, Budapest, 2020, 512 oldal.
