Jack Ketchum egy Dallas William Mayr nevű férfi írói álneve, aki számos regénnyel gazdagította az amerikai horror irodalmat. Ketchum hiába örvend kultstátusznak a műfajon belül, könyvei sohasem lettek bestsellerek, igaz, azért szép sikereket ért el történeteivel; egyszer megnyerte, és többször jelölték a Bram Stoker-díjra, csak úgy, mint a Shirley Jackson-díjra, 2011-ben a Horror Világkonferencián pedig odaítélték neki a nagymesteri díjat a kiemelkedő munkájáért a horror zsánerben. Magyarul csupán egy regénye jelent meg − de az rögtön két kiadásban −, A szomszéd lány, mellyel Ketchum tökéletesen megmutatta, miért is érdemes odafigyelni a könyveire.
Töténete az 1950-es évek Amerikájában játszódik, ahol egy csendes kisvárosban kimondhatatlan dolog történik egy 14 éves lánnyal, Susan-nel és annak húgával, Meg-gel egy családi ház pincéjében. Az árva sorsa jutott testvérek egy távoli rokonhoz kerülnek, egy Ruth nevű egyedülálló anyához, aki három fiával él együtt. Mikor Susan nem hajlandó alávetni magát Ruth arroganciájának és megmagyarázhatatlan viselkedésének, a nő a pincébe zárja őt, éheztetni és kínozni kezdi, amibe a fiait és a szomszédságot is bevonja. Úgy tűnik, Ruth őrületet mindenkit megfertőz, kivéve a 11 éves David-et, aki nap mint nap őrlődik a látottakon, és rákényszerül arra, hogy végül cselekedjen.
A szomszéd lány azért olyan húsbavágó, mert egyáltalán nem elrugaszkodott valóságtól: a regény nem tartalmaz természetfeletti elemeket, így testközelből tapasztalható meg benne az emberi gonoszság egy olyan mértéke, amire nem sok másik példát találni. Már a cím egyszerűsége is arra utal, hogy a könyvben fölvázolt szörnyűségek, amiből az éheztetés a legkevésbé durva, akár meg is történhettek volna (és ez nagyjából így is volt, mert a regényt egy az 1960-as években elkövetett bűntett ihlette). A megszokottól egészen eltérően épít hangulatot Ketchum, nem a bevált és agyonhasznált kliséket alkalmazza, hanem egy kertvárosi környezetet választ helyette helyszínéül, és így az ott megesett borzalmak ezáltal még realisztikusabbá válnak.
A szerző a narrátort is nagyon jól választotta meg, hiszen a cselekményt David meséli el E/1-ben, de mégsem miatta aggódunk a legjobban, hanem a megárvult testvérpárért, de legfőképpen Susan-ért. A 11 éves David szemszögéből ízelítőt kapunk az 50-es évek Amerikájából, és egyben egy majdnem tinédzser korba lépett fiú szexuális ébredéséről. Ebből a szempontból talán az egyik legmeghatározóbb jelenet, mikor David és a fiúk fölmásznak a fára meglesni Susan-t és Meg-et, de mikor semmi érdekeset nem látnak, nem csak csalódottak lesznek, hanem dühöt is éreznek a két lány iránt. David összességében egy kedves gyerek, éppen ezért az egyre aggasztóbb események hatására már nem csak Susan testi épségéért, hanem az ő lelki üdvéért is aggódni kezdünk. Nem akarjuk, hogy David elbukjon, mint a többi fiú, mert hiába a tény, hogy nem száll be a kínzásba, túl sokáig habozik, túl sokáig vár és tűr, mire végre elhatározásra jut. És én azt hiszem, ez alól a regény végi tette sem oldozza föl.
Külön dicséret illeti a kiadót – azon kívül, hogy gondozzák ezt az anyátlan műfajt −, hogy Stephen King előszavát a regény végére tették. Milyen érdekes, hogy nekem is egy az egyben Bret Easton Ellis Amerikai Pszichoja járt a fejemben a könyv olvasása közben, ugyanakkor a főszereplő David-ről már eltér a véleményünk: úgy gondolom, A szomszéd lány is végződhetett volna nyugodtan ezzel a mondattal: NEM KIJÁRAT.
Ketchum, Jack. A szomszéd lány. Agave Könyvek, Budapest, 2021, 304 oldal.
Kövessen minket: Facebook
