Drága Barátaim, Honfitársaim!

Ma, a mindenkori menzák, hajdan önkiszolgálók (Lordok Háza), kis étkezdék, büfék, kifőzdék nagy-nagy kedvencének számító ételt szeretném bemutatni Nektek. 

Részint, mert nagyszerű, másrészt pedig szintén nem olyan kaja ez, aminek az alapanyag beszerzéséhez nem kell világ körüli útra befizessünk, nem kell kölcsönbe verjük magunkat, nem kell talán pironkodnunk magunk, mások előtt sem, ha szerényen, de éppen terített asztalon kínáljuk vele az éppen aktuális áldozatot. Béluskámmal álmodtam a minap, remekül értette Ő is ezt a menüt. Sokszor megemlegettem Őt, ezután is megteszem, hiszen kevés ilyen show mant ismertem az életemben. Gondolom, elérkezett az ideje, hogy egy kicsit többet is megtudhassatok Róla. Zseniális poénos, mindig mosolygós, jókedvű, a mindig mindenre poént találó természetét is felülmúlta a konyhai, kulináris művészete. Az, hogy a semmiből másodpercek alatt tudott olyat elővarázsolni, hogy hihetetlen. Ő sütött is, de nem ám akárhogy Barátaim! A szeme, lélegzete elállt mindenkinek, mikor előhozakodott valami finomsággal.A már említett Fekete-erdő tortája pedig igazi világszenzáció volt. A pogácsáiról, zseniálisan egyszerű, mégis mesés ötleteiről nem is beszélve. Volt zöldséges, kocsmáros, szakács, hentes, eladó, tűzoltó palack kókler, sok minden. Három, csodálatos leánygyermekkel ajándékozta meg a Nemzetet. A Lehelen nem akármilyen karriert futhatott volna be hentesként, de hát a vodka, a szereplési vágy miatt…, szóval az akkori góré Gubis azt kiabálta neki, hogy itt, csak egy király lehet, ő, a főnök. Aztán rövidesen… ágyesz-bugyesz,. Sokat kijártam, kijártunk hozzá, mert igazi show műsor volt mindennap. Néha kérdeztem, hol van, mikor nem láttam, akkor a másik “bűntársa”, a bolond Bandika szerepelt helyette, mert a papírok között aludt a pult alatt. Vagy a “Hotel Mettlachi”, vagyis a kövön, a raktárban aludt a csomagolópapírral betakarózva.

Kipattant aztán már a pultnál termett:

– Tessék, drágám, mivel lephetem meg?

– Tessék mondani, lép van?- kérdezte egy nénike

– Aha, van,… lelép!- válaszolta Béluska, és már mentünk is a kocsmába.

Mikor szakács volt a Göcsejben, a főnök 30%-os jutalékot ígért a forgalomból. Olyan konyhát vezetett, úgy főzött, hogy az ottani gengszterek reggeltől estig ott ettek, ittak. Mindenki kedvence volt, a kiadó pult feketéllett a vodkás poharaktól, amiket küldtek neki. Aztán az esti diszkóba is beállította a főnök, majd ebből mindig botrány is volt, mert a második felesége ezt már nagyon nem szívlelte. Évike berontott, aztán nekirontott Bélánknak. Számtalan ilyen műsornak voltam szemtanúja. Természetesen aztán a főnök nem nagyon akart fizetni, mivel abban az időben ez napi 15-20 ezer forintos kereset lett volna Bélánknak. Egy darabig tűrte, majd az addig sem szerény adagokat megduplázta, hiszen nem volt érdekelve innentől kezdve. A romák éltek haltak érte, még jobban nőtt a forgalom, hihetetlen méreteket öltött a bevétel. Majd aztán talán egy hónapig bírta, egy délután a főnököt én szedtem ki a kezei közül, ami nem volt egyszerű kirándulás, mert, ahogy közéjük ugrottam, a bombákból én is kaptam. Akkor jöjjön a slusszpoén:

KRUMPLIFŐZELÉK MENZÁSAN, JÓFÉLE FASÍRTTAL

Drága Barátaim! 

Ki ne emlékezne süldőkorunk menzás kajájára, a mindent elsöprő csodás krumplifőzelékre fasírttal?

PTV Fotó: Bán Csaba

Ugye? Szerintem az egyik, ha nem a legjobb menüi közé tartozott, hiszen a főzelékből nagyon kilopni nem tudtak, legfeljebb a tejfölt, de azt lehetett tejjel helyettesíteni, több liszttel akár. A fasírt az más volt, de ott, nagy tételben az is isteni volt, még akkor is, ha a kenyér több volt benn, mint a  hús. Az én változatomban azonban ezúttal minden benne találtatik, ami hozzá való. Egy kiló krumplit meghámozok, kettévágom,  majd felkarikázom, olyan fél centis darabokra, annyi vízbe teszem, hogy ellepje. Itthon mindig van valami füstölt darabka, ezúttal egy kis szalonna héját íveltem bele, mert anno is tettek bele mindig. Babérlevél, vagy 2-3 bele, aztán gazdagon megszórom majoránnával, hiszen ezek nélkül milyen is lehetne. Egy teáskanál fehér borsocska, egy kisebb fej vöröshagyma egészben, aztán már gyújtok is alá. A főzővizet nem sózom, csak mikor megforrt, hiszen a sós víz sokkal nehezebben forr fel. Javaslom mindenkinek, hiszen ebben a nehéz világban nem akármennyit spórolhatunk az energiával! Mikor forrni kezd, sózom, majd lefedem, a tüzet takarékra zárom, húsz percnél több nem kell és kész. Félreteszem, kicsit hagyom hűlni. Mindeközben bekeverem a fasírtot. 

PTV Fotó: Bán CsabaKr

Valamikor a darált hús felébe került, mint a rendes, hiszen az igazi, az nem színhús. Persze csak a tuti hentesnél szabad, szabadott megvenni, ma pedig, ha nem előttünk darálják, akkor a karajnál alig 150 forinttal olcsóbb. Tehát ez, ezúttal az idevaló, az potom 1.200-ba került kilója. Szóval! Két zsemlét beáztatok hideg vízbe, nem ám kenyeret, mint a menzán! Jó nagy fej vöröshagymát nagyon apróra vágok, de a gyors aprítóval, vagy a turmixban is lehet összevágni, aztán 6-8 gerezd fokhagymát zúzok össze. Két-két kávéskanál só, fekete, törött bors, majd nagyobb kanál édes-nemes tört pirospaprika hozzá. Egy nagyobb csokor petrezselymet szabdalok össze, a zsemléket jó alaposan kinyomkodom, mehet a húsra. Kézzel jó alaposan összekeverem, kicsit hagyom állni, majd vizes kézzel pogácsákat gyúrok. Tojást én nem teszek bele, de aki először csinálja, vagy nem bízik bennem az tegyen bele egyet! A pogácsákat meghempergetem zsemlemorzsában, majd félreteszem. Eközben egy pohár tejfölt kiverek 2-3 kanálnyi kukoricaliszttel csomómentesre. A kicsit meghűlt főző léből rámerek néhány kanállal, összekeverem. A babérleveleket, szalonna héját, hagymát kiveszem, majd óvatosan BEHABAROM a főtt krumplit vele. Alágyújtok, az első rottyanásnál kész, már nem kell forralni. Kész a főzelékem!  Serpenyőben olajt hevítek, mikor forró, akkor beleteszem a húspogácsákat, közepes lángon mindkét oldalát ropogósra sütöm. Vigyázzunk, a serpenyőben úgy helyezzük el, annyi pogácsát, hogy ne érjenek egymáshoz, papírszalvétára szedj Béluska kajáit, fasírt golyócskáit, amiket fogpiszkálóra szúrva tálalt, végigrakta vele a pultot, a mi napig emlegetik a Vasas akkori focistái, a betörők, zsebesek, gengszterek, behajtók, kártyások, Angyalföld krémje, apraja, nagyja.

Szeretettel ajánlom ezt az egyszerű, de nagyszerű ételt mindenkinek